Egy állásinterjú nem baráti társalgás, mégis elfogadható, ha néhány személyesebb kérdés is elhangzik. Vannak viszont tabu kérdések, amelyekre akár nem is kell válaszolnunk, ha mégis felteszik őket.
🎥 A legerősebb csillagjegy párosok, akik tökéletes házastársak lesznek
1/7 Férjnél van? Vannak gyerekei? Ha igen, hány évesek?
Ezektől a kérdésektől az ember lánya csak rosszul érzi magát. Ha a pályázó hölgy házas, de még nincs gyereke, akkor a munkáltató azt szeretné tudni, mikorra tervezi, vagyis meddig marad a cégnél. Ha már van gyerek, esetleg több is, akkor rögtön a koruk lesz érdekes, mert ebből lehet tudni, mennyire köti le a nevelésük az állásra jelentkezőt. Nem szerencsés kérdések, mert túl személyesek és lehetetlen „jó” választ adni rájuk. Ráadásul diszkriminatívak is, hiszen főként nőknek teszik fel őket.
2/7 Hány éves?
A mostani önéletrajzok nem tüntetnek fel dátumokat, egyszerűn csak felsoroljuk, milyen végzettségünk van és hol dolgoztunk eddig. Az USA-ban törvény védi a 40 évnél idősebb állásra jelentkezőket az életkor alapján történő hátrányos megkülönböztetéstől. Nálunk sem jellemző, hogy direkt módon rákérdeznek a jelentkező korára, de burkolt kérdéssel („mikor diplomázott?”) lehet az a szándék, hogy kiderítsék. Nincs mit szégyellni rajta, ez csak egy szám. Mégsem illik rákérdezni.
Az életkorral kapcsolatos kérdések a legkényesebbek, könnyen kínossá válhat az interjú hangulata, ha rosszul teszik fel ezeket. Természetesen lényeges tudni, hogy egy idősebb munkavállaló meddig tervez a cégnél, ha felveszik; de nem kell így lerohanni, lehet diszkrétebben is fogalmazni, például: „Ez a munkakör egy hároméves projekten belül működne. Tudná vállalni?”