Az alárendeltség
A szülővé váláshoz hozzátartozik egyfajta alárendeltség, amire nagyon nehéz felkészülni, és igazából nem is lehet. Bár tisztában lehetsz vele, hogy a gyermeked fog az első helyre kerülni az életedben sőt, akár azt is gondolhatod, hogy ez kifejezetten jó dolog. Azonban egészen más, amikor ezt megtapasztalod a valóságban, és 0-24 órában igaz is lesz az életedre. Természetes, hogy ő kap először enni, hogy az ő igényei kerülnek a sor elejére, az ő kényelme lesz az elsődleges.
De hol vagy te? A legtöbb családban még mindig a nő az, akinek gyakorlatilag kötelező otthon maradnia a gyermekével, ezért nyomasztó súlyként nehezedhet a vállaidra a sok-sok új feladat (miközben a régiek legtöbbször ugyanúgy megmaradnak).
Úgy érezheted, mindenről lemaradsz, teljesen elveszítetted az önmagaddal való kapcsolatot, és belesüppedtél az anyaság igencsak nehéz feladatába.
Olvass még a témában
„Meghalt a nagymamám, és este elalvás előtt megjelent nekem.” – 10 nő vallomása a legfurcsább spirituális élményeikről
3 szabály: így nem fog hizlalni a turmix és illeszthető be a fogyókúrába
„Úgy érzem nem vagyok egyedül” – Így üzenhetnek neked a túlvilágról
Figyeld meg az arcod: ezek a „szerencsés vonások” a kínai fiziognómia szerint
A szerető gondoskodásnak alapvetőnek kell lennie az anya-gyermek kapcsolatot illetően, de egyáltalán nem könnyű magunkat folyton a második helyre sorolni. Ez azért is nehéz, mert ránk nehezedik egyfajta társadalmi nyomás, mely szerint, ha ennek nem teszünk eleget, akkor nem is vagyunk jó anyák.
Sajnos vannak nők, akik annyira azonosulnak ezekkel az elvárásokkal, hogy tényleg évekig nem jutalmazzák meg magukat szinte semmivel, és ebben az esetben valóban bele lehet rokkanni az alárendeltség szerepébe. Persze nem kell ennek így lennie, de az biztos, hogy amíg nincs gyereked, addig fogalmad sincs, mennyire nehéz éjjel-nappal készenlétben állni, és olyasvalakinek a gondját viselni, akinek a jóléte szinte teljesen tőled függ.
