A szülővé válás folyamata
Mindenki ábrándozik arról, milyen érzés lesz anyává válni, de ez megint olyan dolog, amit nem lehet leírni, és amire nem lehet felkészülni. Eleve azért, mert kicsit mindenkinek mást jelent, és mindenki másként áll hozzá, ráadásul iszonyúan sokat számítanak a körülmények is. Ha olyan kisbabád lesz, aki nagyjából eszik-alszik, közte édesen mosolyog, akkor nyilván sokkal könnyebb ráhangolódni a gondoskodó szerepre. Azonban lehet, hogy éjjel-nappal dajkálnod kell, küszködni fogsz a szoptatással, és sokat fog sírni a hasfájás miatt – ekkor egyértelmű, hogy nehezebb lesz elfogadnod ezt a szerepet, és normális, ha néha kifejezetten tehernek érzed az egészet.
Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy az elképzelésnek és elvárásoknak megfelelő gyermek ne változzon igazi kisördöggé a későbbiek során, és fordítva. Az mindenesetre biztos, hogy a szülőség legalább akkora áldás, mint amekkora nyomasztó felelősség. Ha anyává válsz, akkor óhatatlanul magad mögött hagyod a régebbi énedet, hiába is próbálsz meg görcsösen ragaszkodni egykori darabkáidba. Ez nem feltétlenül baj, a többségnek éppen magabiztosságot ad az anyaság és persze még sok minden mást is. De ezt az utat végig kell járni, ami magában sem egyszerű, pláne nem egy néhány hetes csöppség mellett.
