– Ha én vagyok a fia felesége/lánya férje, kérem, ne akarja védeni tőlem a páromat, higgye el, nem véletlenül bíztam rá a magam és leendő gyermekeim életét! Bízza ránk a házasságunkat!
– Ha én vagyok a férjed/feleséged édesanyja, hidd el, jobban izgulok, mint te, hogy nektek valóban sikerüljön, mert akivel te még csak most kezdesz együttélni, saját vérem és a házasságban sem vagyok kezdő! Engedd, hogy megosszam veled a tapasztalataimat és segítsek, amiben kell!
A lényeg, hogy mindig lesz egy olyan rész, amit csak a másik fél lát, mi sosem fogunk teljesen ismerni: ahogy anyósként nem tudjuk milyen a saját gyermekünk egy párkapcsolatban, úgy mi sem fogjuk teljesen ismerni házastársunk gyermeki minőségét és a szüleivel való viszonyát. Nem is erre van szükség. A közös történetnek kell jónak lennie és ehhez mindannyian kellünk. Elég egy ellendrukker, aki azt hiszi, hogy jobban érti, jobban tudná csinálni és oda az egyensúly. Olvass még a témában
Egyedül nehéz nyári alakot elérni. 7 okod is van személyi edzőhöz menni
10 kis szokás, amivel jövőre sokkal gazdagabb leszel
Ami arra utal, hogy szeretethiányos vagy – Magadra ismersz?
„A legnagyobb hazugság az volt, hogy ez zökkenőmentes lesz” – Nők mesélnek a szülés utáni munkába való visszatérésről
Lássuk be, az új szerepet meg kell tanulni. Nincs mese! Nem spórolhatunk meg minden konfliktust, és nagy árat fizetünk, ha csak előzetes tapasztalatainkra hagyatkozunk és nem szánunk időt a másik megismerésére. Első lépésként kezdhetjük is a nemtudás elfogadásával: nem tudhatom, hogy a gyermekem milyen férj/feleség és nem tudhatom, hogy a feleségem/férjem milyen gyermeke volt a szüleinek. Ez jó alap lesz a további egészséges tanuláshoz: merjünk egymástól tanulni és nem lesz itt semmi baj!
