Véleménycikk: Schuszter Borka
Borítókép: HBO
Sokakhoz hasonlóan én is nagyon izgatottan vártam az Euphoria új évadát. A második évadot is szerettem, de az első volt az, ami teljesen magába szippantott. Az a fajta sötét humor, az a nyomasztó, mégis furcsán gyengéd érzékenység, amivel a sorozat a fiatalok világához nyúlt, azt hiszem, egészen kivételes volt. Minden jelenetnek súlya volt, minden apró rezdülés mögött ott lapult valami kimondatlan.
És persze sejtettem, hogy ezt a bizonyos zeitgeist-érzést nem lesz könnyű újra megugrani, úgyhogy volt bennem némi óvatos bizonytalanság. De azt nem gondoltam volna, hogy a harmadik évad még ehhez képest is ennyire csalódást kelt majd. Olvass még a témában
Öncélú megbotránkoztatás
Az első, ami feltűnt, az az irányvesztettség. Mintha a sorozat már nem tudná, mit akar mondani. Az eddigi finom egyensúly a provokáció és az érzékenység között teljesen felborult. Ami korábban zsigeri volt és őszinte, az most sokszor csak öncélú. Mintha minden jelenet azt kérdezné: „meddig lehet elmenni?”, nem pedig azt, hogy „mit akarunk ezzel mondani?”. A megbotránkoztatás itt már nem eszköz, hanem cél, és ha a gyomrot forgató képek mögött nincs valami, amiért azt éreztem, megérte ezt látni, sokkal nehezebb lenyelni a történteket.
Főleg, ha „történtek” nem is nagyon vannak, merthogy cselekménye az eddig nincs az Euphoria harmadik évadának. Nincsenek ívek, nincsenek következmények, nincsenek valódi fordulópontok. Csak jelenetek vannak egymás után fűzve, amelyek néha látványosak, néha sokkolók, de ritkán fontosak.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »A cikk folytatódik, lapozz!A következő oldalakon›Nincs karakterfejlődés›Felejthető epizódokTovább olvasom »
Péntek reggel elküldjük a hét legolvasottabb Kikapcsolódás-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
