Kulturális kreatívok. Mindenki ide tartozik, aki új utakat keres az élhető jövő érdekében. Ez egy társadalmat átszervező csoport, akik mindennel foglalkoznak, ami élhető világot teremt nekünk, és gyerekeinknek.
Mi a hiba most?
Laza felsorolásként is túl hosszú a lista. A világ celebekből áll, a fogyasztásról és a pazarlásról szól, a hatalomról, a politikáról, arról, hogyan pusztítjuk a világot szisztematikusan, hogyan éljük fel végképp a saját és gyerekeink lehetőségét. A hiba a széthúzás, az önzés, az, hogy nem látjuk rendszerben, komplexen a dolgokat, azok lehetséges kimenetelét.
Nem érdeklődünk, nem tanulunk, illetve csak akkor tesszük, ha már végképp szükséges, elkerülhetetlen. Elfogadjuk azokat a gondolatokat, amiket belénk táplálnak, ahelyett, hogy saját gondolatot hoznánk létre, ami előrébb visz minket, a környezetünket, ezáltal a világot.
Kik a kulturális kreatívok?
Azok, akiknek elege van ebből a világból. A mozgalom Amerikából indult, egy szociológus és egy pszichológus 13 évig tartó felméréséből kiindulva. A témája politikai jellegű volt, ám hozott egy nem várt eredményt: van a szokásos csoportok mellett egy másik nagy csoport, mely magát az ismert kultúráktól függetlennek tartja. Az USA lakosságának 25(!) százaléka tartozik ebbe a csoportba.
A felmérések Európában is megindultak, és 150 millió olyan ember él itt, akik életvitelük és tudatosságuk alapján ebbe a csoportba sorolhatók – azaz, aggasztja a bolygó helyzete, foglalkozik a környezetvédelemmel, a társadalmi problémákkal, látja azokat és próbál tenni ellene, a maga szintjén, lehetőségei által.
Ötlet egy élhetőbb világért
Svájcban hamarosan népszavazást tartanak az alapjövedelem bevezetéséről, míg az Unió országaiban aláírásokat gyűjtenek a dolog megfontolása érdekében. A ma működő bérrendszer, a szociális háló igazságtalan elven alapszik, mely sokaknak élhetetlen, átláthatatlan életet, jövőképet, lehetőséget ad. Az alapjövedelem célja az, hogy szüntessünk meg minden ellátást.
Ne legyen segély, nyugdíj, járulék, járadék. Ugyanis – mint már látjuk – az nem működik, hogy egyik helyről elveszünk – betarthatatlan, követhetetlen szabályok alapján – és a másik helyre ugyan ilyen elven adunk. Ez sosem lesz igazságos. Inkább minden polgár kapjon annyi alapjövedelmet, amiből tisztességesen megél.
Működhet
A kutatások szerint az emberek 60 százaléka az alapjövedelem ellenére is dogozna tovább – mert dolgozni akar, elégedett a munkájával. Ez a felmérés nem Magyarországra vonatkozik, egyelőre. 30 százalék azt mondta, hogy mással foglalkozna, nem a jelenlegi munkájával, és csak 10 százalék volt az, aki azt mondta, hogy a családjával foglalkozna, vagy tanulna.
Gondolunk csak bele: az emberek egy része, csak egzisztenciális okokból dolgozik. Ha ez megszűnik, akkor megszűnik az ebből adódó szorongás, így megváltozna a munkához való hozzáállás is – azaz hatékonyabb munkaerők lennének, és lehetőség lenne az önkiteljesítést biztosító munkára.
Egyszerű paraszti ész
Jelenleg az országban hány embernek van olyan munkája, ami után adózik? Ebből a pénzből eltartani az ország kétharmadát lehetetlen. Az már biztos, hogy az infláció, a válság keresztbe húzta a „tisztességes mennyiségű nyugdíj” tervét, ahogy az is biztos, hogy a munkanélküliséget felszámolni nem lehet.
Csak olyan dolog működhet, ami motivációra, az emberi tényezőre, a munkaszeretetre, a tevékeny, gondolkodó emberre apellál, nem olyan gazdasági tényezőkre, mint a tudományosított számmisztika – azaz közgazdaságtan, ahol bármit meg tudunk látványosan magyarázni, majd annak az ellentettjét is.
Ideje lenne új modellek után nézni, nem a régit foltozgatni. Mert az emberiség egyre boldogtalanabb, egyre éhesebb, egyre szomjasabb, és egyre betegebb.
Magánvélemény
Azt tudom, hogy szeretek dolgozni, és bele lehet unni a semmittevésbe. Egymást segítve, egymásnak hitet, lendületet adva – úgy vélem – hogy itt is az ország nagy része dolgozna. Mi lenne, ha mégsem? Nos… még mindig kevesebb az a pénzmennyiség, amit a lustáknak adnánk, mint az, amit most a sok munkanélkülinek, gyesen lévőnek – akik dolgozni akarnak!
Mindenkinek lehetősége lenne arra, hogy megtalálja azt a munkát, amit el tud és el is akar végezni. Az igazságosztás nem ott kezdődik, hogy azt mondjuk: te dolgoztál, te kapsz enni, te nem dolgoztál, halj éhen. Ott kezdődik, amikor van arra lehetőség, hogy képességeink szerint tegyünk le produktumot az asztalra – a társadalom számára kifizetődőbb és hatékonyabb, az egyén számára pedig elégedettséget, ezáltal egészséget hoz.
