Kéznél voltam
Szakított az aktuális barátnőjével és mindig engem hívott. Nekem sírta el a bánatát, én ölelgettem meg, én vigasztaltam. Olykor nemcsak szavakkal, hanem a testemmel is, mert szerelmes voltam belé. Örültem, hogy enyhíteni tudtam a fájdalmát és naivan azt hittem, hogy előbb-utóbb rájön, én vagyok az, akire mindig számíthat, aki mindig itt van neki amikor szüksége van rá.
Érdekes, hogy akkoriban egyáltalán nem éreztem úgy, hogy kihasznál, ma meg legszívesebben visszamennék az időben és megráznám magam, hogy mit csinálok, mire várok, miért nem látom, hogy milyen önző és toxikus viselkedés ez a részéről. Mondanom sem kell, hogy hiába vártam rá, én csak egy kis testi-lelki segélyszolgálat voltam neki, semmi több.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
