„Nem sokat tudok a szerelemről, de azt tudom, hogy a szeretet megtalálásának egyetlen módja az, ha nem keressük” – öntötte ki a szívét az Unwritten nevű portálon Sarah.
VIDEO Nyári horoszkóp: Mit hoznak idén nyáron a csillagok?
Gimnáziumban sosem randiztam senkivel, pedig nem mondhatnám azt, hogy az emberek nem kedveltek. A főiskolát már úgy képzeltem, mint a végtelen lehetőségek tárházát, ahol más dolgom sem lesz, mint a számtalan udvarló közül kiválasztani a legjobbat, azt, aki a leginkább passzol hozzám. Aztán gyorsan rá kellett jönnöm, hogy ez nem fog megtörténni. Bár vártam, senki sem kopogtatott a kollégiumi szoba ajtaján, hogy randira hívjon. Nem értettem, mi a baj velem.
19 éves voltam, amikor már tényleg azt gondoltam, hogy valami komoly gond van velem, mert még sosem volt barátom. Az időm nagy részét ennek megfelelően az töltötte ki, hogy tanultam, vagy a hálóteremben ültem és a romantikus sorozatokat néztem, miközben a sírás kerülgetett. Sokat tűnődtem azon, miért nem kedvelek senkit, miért nem érzem azt a bizonyos pluszt senkinél. Idővel már kezdtem gyűlölni magamat emiatt. Azt hittem, hogy én vagyok a probléma.
Kétségbeesetten, görcsösen akartam, hogy végre jöjjön valaki, aki kirángat ebből a gödörből és visszaállítja a hitem a szerelemben.
Ha bezárkózom, akkor hiába vesznek észre mások
Sok idő kellett, hogy legyőzzem a szorongásomat és rájöjjek, hol rontottam el. Meg kellett értenem, hogy senki sem szerethet engem, hiszen senki sem ismer. És ugyanígy, én sem kedvelhetek senkit, ha nem is engedem közel magamhoz. Be kellett látnom, hogy szó szerint hónapokig, évekig bujkáltam a világ elől, miközben azon keseregtem, hogy miért nem talál meg a szerelem.
Úgy döntöttem, hogy ezen változtatok és elkezdek végre láthatóvá válni, nekilátok randizni. Azt gondoltam, ha többé nem bújok el, hanem majd aktívan keresem a szerelmet, akkor én is biztosan megtalálom. Ez logikus döntésnek tűnt és végül is az volt, de mégsem működött.
Sok randin voltam, miközben kerestem a szerelmet, de továbbra sem éreztem semmit. Nem állítom, hogy mindegyik találka rossz volt, de még mindig nem tudtam, mit kell tapasztalnom, fogalmam sem volt róla, milyen a szerelem. Megint csak visszakanyarodtam oda, hogy én vagyok a probléma.
Aztán mikor ebből már nagyon elegem lett, akkor úgy döntöttem, hogy tartok egy kis szünetet és nem törődöm azzal, hogy találjak valakit.
Elkezdem élni az életemet, azt csinálni, amit szeretek és kész. Már-már elfogadtam, hogy én szerelem nélkül élem le az életemet. Nem én leszek az első – gondoltam.
A cikk folytatódik, lapozz!
Bézs zászlók a párkapcsolatban: Mit jeleznek a szerelemben?
