Egy ceremónia, ami összeköti az embereket
A csendes-óceáni szigetlakók ékszerei és a nyugati világ karácsonyfái alá helyezett díszes dobozok között tehát nincs is olyan nagy különbség. Mindkét esetben hagyományt és berögzült szokásokat követ az ajándékozás rítusa, amely alapvetően elkülönül a kereskedelmi vagy bármely egyéb célú tárgycserétől. Kagylónyakláncot karkötőre cserélni nem ugyanaz, mint jam gyökérért halat adni, épp úgy, ahogyan a szülinapkor adott ajándék sem ugyanaz, mint amikor kifizetjük a boltban a megvásárolt élelmiszert.
Az ajándékozást körüllengi egyfajta ceremóniális szokásrendszer, amelyet adott közösség tagjai efogadnak, hasonlóan gyakorolnak és amely megkülönbözteti a hétköznapi cselekedetektől. Tulajdonképpen éppen azért szeretjük még mindig a karácsonyi ajándékozást és a legtöbbünk azért nem tud róla lemondani, ami miatt sokan kárhoztatják: mert haszon nélkül való. Ugyanakkor a rituálék sem feltélenül a haszon miatt zajlottak.
Az ajándékozást a nyivánvaló és nagyon is hétköznapi hasznosság hiánya teszi vonzóvá: nem azért adunk pulcsit a másiknak, mert nincs neki és fázik szegény, hanem törődni akarunk vele, szeretjük és ezt ki akarjuk fejezni, kapcsolatban akarunk vele lenni. Ugyanakkor az is jó érzés, hogy mi is akapunk tőle valami figyelmességet. Az életünket megszínesítik azok a pillanatok, amelyek eltérnek a hétköznapi dolgainktól, még ha mélyebben belegondolva haszontalannak és értelmetlennek is tartjuk őket időnként. Olvass még a témában
A 4 legcinikusabb csillagjegy – vajon a tiéd köztük van?
Innen tudhatod, hogy valaki tényleg hozzáértő, vagy csak nagy az önbizalma
Egy új kutatás szerint ezentúl soha ne telefonozz lefekvéskor
„Pékségem van, állandóan izzadt lisztes vagyok” – Mi az a szakma, amit idealizálunk, pedig nem is élvezetes?