Néha úgy érzem, mintha a gyereknevelés már nem arról szólna, hogy szeretetet és biztonságot adjunk, hanem arról, hogy milyen logó virít a gyerek cipőjén. Mintha az önbizalom ára egy bizonyos márkájú sportcipő lenne, és aki ezt nem tudja megvenni, az valahol lemarad. Ez pedig hatalmas teher a szülőknek és a gyerekeknek egyaránt.
Egyszerű lenne azt mondani, hogy „nem kell foglalkozni azzal, mit gondolnak mások”, de mindannyian tudjuk, hogy ez a mondat édeskevés akkor, amikor az oviban vagy az iskolában szó szerint értékmérővé válik az, mit visel a gyerek. A közösségi média és az állandó összehasonlítás világában már az egészen kicsik is megtanulják, hogy van „menő” és „nem menő”, és sokszor nem az számít, ki milyen kedves vagy segítőkész, hanem az, milyen cipőnek örültek karácsonykor. Ezt a nyomást még mi felnőttek is nehezen viseljük, hát még egy hatéves.
A szülők vállán a láthatatlan súly
Nemcsak a gyerekek érzik ezt a nyomást, hanem a szülők is, hiszen szeretnénk megadni azt a magabiztosságot, amit egy menő cipő (látszólag) biztosít. Közben ott motoszkál bennünk a félelem, hogy ha nem engedünk a trendeknek, akkor a gyerekünk kerül hátrébb a sorban. Olvass még a témában
Sokan ezért inkább meghúzzák a nadrágszíjat, csak hogy ne lógjon ki a sorból. Erről persze nem beszélünk, mert ki vallaná be, hogy a hónap végén a márkás cipő miatt kellett számolgatni.
Miközben a szeretet, a becsületesség, a kíváncsiság, a mások iránti tisztelet lennének azok az értékek, amelyek tényleg számítanak. Csakhogy ezek nem fényképezhetők le, nem kerülnek fel Instagramra, és nem kapnak lájkokat.
