Sokat vizsgáltam már, honnan jön az ellenállásom
A házassághoz való viszonyunk mindig hullámzott, holott azt – ennyi idő és közös megélés után – magabiztosan ki tudom jelenteni, hogy mindez nem kételyből fakad. Éppen ellenkezőleg, mintha ilyen formában is tisztelnénk a másik szabad akaratát.
Volt idő, amikor biztosak voltunk benne, hogy nekünk erre az egész hercehurcára semmi szükségünk. Aztán előfordult, hogy olyan élethelyzetbe kerültünk – gyerekvállalásnál, papírok intézésekor –, amikor mégis szóba került. Jogilag sok minden egyszerűbb lenne házasként, ezt nem tagadom.
De valahányszor odáig jutottunk, hogy „akkor most tényleg?”, mindig azt éreztük, hogy a házasság inkább praktikum lenne, na meg jó adag extra kiadás, amit akár utazásra is költhetnénk. És ez annyira illúziórombolónak hatott, hogy folyton elvetettük.
Olvass még a témában
„A tettek fontosabbak, mint a szavak” – 9 üzenet férfiaktól nőknek
„A férfi gyomnövény, ami nem hajlandó virágozni” Szeretet nélküli házasságban élek
Flört, csók vagy szex: házasságban élők, nektek mi számít megcsalásnak?
Ha még egy férfi azt mondja, hogy „nem vagy olyan, mint a többi nő”, lehet, hogy agresszióhoz folyamodok
Nem a kapcsolatunk ereje múlik egy aláíráson. Mindig is úgy voltunk vele, hogy ha a másiknak fontos, természetesen benne vagyunk – mert a közös boldogságunk az első. De a papír önmagában nem ad hozzá semmit ahhoz, amit már most is érzünk.
Egy dologban viszont biztos vagyok: ha valaha összeházasodunk, én akkor is a saját nevemet fogom viselni.
