Egy elveszett ritmus nyomában
A mai világ ehhez képest egészen más nyelvet beszél. Hatékonyságot, optimalizálást, fejlődési íveket várunk el magunktól és egymástól is. Minden beszélgetésnek célja van, minden nehézségből tanulságot kell levonni, lehetőleg gyorsan. A nagymama-energia ezzel szemben nem tol előre, hanem éppen ellenkezőleg: megállít. Régen természetes volt leülni egy asztalhoz úgy, hogy a beszélgetésnek nincs iránya, végpontja sőt, konkrét célja sem. Pont attól volt megtartó, hogy nem akart sehova vezetni – ennek ellenére mindenki várta.
Ahogy egyre tudatosabban próbálunk mindent kontrollálni, lassan elveszítjük azt a belső ritmust, ami korábban ösztönösen működött. Nem bízunk a megérzéseinkben, inkább rákeresünk a válaszokra, listákat böngészünk, megerősítést kérünk.
Az a tudás, ami generációkon át jelen volt a mindennapjainkban, most szinte észrevétlenül megszakadt.
Olvass még a témában
