Még a nyáron történt, egy olyan napon, amikor amúgy is tele volt a fejem, sok volt a teendőm, de azt gondoltam, mindent elterveztem, mindent kitaláltam, már csak az kell, hogy tartsam magam a terveimhez, és akkor a nap végére minden el lesz rendezve, minden feladat végén pont lesz, és mindent szépen kihúzhatok a listáról.
Miközben az egyik teendőm kipipálása után hazafelé sétáltam, az ég már gyanúsan sötét volt, de úgy gondoltam, gyorsabb vagyok a viharnál.
Spoiler: nem voltam. Néhány perc múlva leszakadt az ég, és mire észbe kaptam, patakokban folyt rajtam a víz, a cipőm cuppogott, a hajam az arcomra tapadt. Esernyő persze nem volt nálam, mikor elindultam, még nyoma sem volt az esőnek, és egyébként sem hittem, hogy azon a pár száz méteren baj lehet. De ez az a fajta eső volt, ami 20 méteren is bőrig áztat. Olvass még a témában
TOP potencianövelő ételek. Mert a konyhában kezdődik…
A butuska szőkétől a szexuális visszaélésig: Népszerű filmek, amelyekben tombol a nőgyűlölet
A tavaszi nagytakarítás, ami egy hatalmas felismerést is hozott az életembe
„Anyám hisztisebb, mint a kétéves gyerekem.” – Amikor egy felnőtt nő nem rendelkezik érzelmi intelligenciával
Az első reakcióm persze az volt, hogy elkezdtem utálni a világot, ami teljesen egyértelműen összeesküdött ellenem, és most jól elrontja a terveimet, hiszen hazaérve nem ugorhatok neki a következő feladatomnak, hanem majd zuhanyoznom meg hajat szárítanom kell, de egyébként is hol van az még, most a következő 3 percet szüttyögős zokniban kell töltenem, utálom ezt az egészet, utálom ezt a várost, utálom az esőt és utálom az embereket, különösen azokat, akiknél esernyő van, bár a cipőjük már nekik is biztosan beázott. Legalább.
