A válság
Nálam az életközepi válság nem úgy jelentkezett, hogy sportkocsit vettem és fiatal lányokat kergetek, hanem apátia képében. Közönyös lettem, nem érdekel semmi és senki. Tudom, hogy szeretem a feleségem és a gyerekeimet és próbálkozom, de érzéketlen vagyok irántuk is. Nem vagyok sem boldog, sem boldogtalan és nincs bennem halálvágy, csak üresség. Mintha a lelkem elzsibbadt volna és nem múlik el az érzéstelenítő hatása. (A feleségem utánaolvasott és elvileg van, aki így éli meg a kapuzárási pánikot. Általában elmúlik, de nem minden esetben…)
