A kínos kérdések ajándéka
Nemcsak a nehéz helyzetek, hanem a kínos kérdések is hasonló tükröt tartanak. Amikor a saját gyerekünk nyíltan rákérdez a szexre, a menstruációra vagy a merevedésre, és mi ettől zavarba jövünk, az a legtöbbször rólunk szól. Arról, hogy bennünk van elakadás az adott témával kapcsolatosan, hiszen őt csak a kíváncsisága, az érdeklődése vezérli és olyan természetes, magától értetődő testi funkciókra kérdez rá, mint amilyen az izzadás vagy a vizeletürítés.
Ezek a kérdések valójában ajtók: beléphetünk rajtuk, ha van bátorságunk, és akkor nemcsak a gyerekünknek tudunk őszinte választ adni, hanem magunkat is gyógyíthatjuk. Amikor rádöbbentem arra, hogy nem tudok fesztelenül beszélgetni a lányommal a menstruációról, akkor elvégeztem egy ciklusvezetési tanfolyamot. A célom az volt, hogy feloldjam a fennmaradt gátlásaimat a témát illetően és ne csak tájékozottabb, hanem nyugodtabb is lehessek, amikor erről beszélgetünk. Persze ezúttal is rájöttem, hogy a tanfolyammal nem csupán a lányomnak segítek: magamnak is ajándékot adok.
Minden, amit kimondok neki, bennem is old valamit abból, amit a mi generációnk még szégyenként, titkolnivaló dologként cipelt.
Olvass még a témában
Mindenki csodálja azokat, akik ezeken a dátumokon születtek – a szakértők szerint
„Röhögve mesélik hány abortuszuk volt” – Elkeserítő, ahogyan az abortuszairól beszél Lily Allen
Ez most a te legnagyobb félelmed: a csillagjegyed elárulja. Magadra ismersz?
10 inspiráló lecke Coco Chaneltől, ami szebbé teheti az életedet
A pszichológusok szerint kulcsfontosságú a kényesnek vélt témák normalizálása. A testtel, szexualitással vagy érzelmekkel kapcsolatos nyílt kommunikáció hozzájárul a gyerekek egészséges testképéhez és önbizalmához. Ha viszont tabuként kezeljük ezeket, könnyen szégyent és bizonytalanságot ültetünk el bennük, ami hosszú távon is befolyásolhatja az önértékelésüket.
A mechanizmus mindenesetre egyszerű: ha valamitől zavarba jövünk, az megmutatja, hol van dolgunk saját magunkkal. Ha ezen az elakadáson dolgozunk, akkor nemcsak hitelesebbek leszünk a gyermekeink előtt, hanem mi magunk is könnyedebbé, szabadabbá válhatunk.
A gyerekek a kérdéseikkel a világot próbálják érteni, és hogy hová fordulnak válaszért, az rajtunk múlik. Én mindig igyekszem őszintén, a korának megfelelően válaszolni a nehéz kérdésekre is – ha olyan helyzetbe hoz, hogy köpni-nyelni nem tudok, akkor kérek egy kis időt, hogy átgondolhassam, miként magyarázhatnám el neki. Persze a rendelkezésemre bocsátott pár percben próbálom összekaparni magamat, hogy épkézláb válaszokkal bírjak szolgálni. Fejben pedig már jegyzetelek és önmagamat is faggatom: itt most vajon mi rejtőzik a háttérben?
A szakértők szerint egyébként nem baj, ha valamit nem tudunk azonnal megválaszolni. Ha ezt kimondjuk, az szintén modellértékű a gyerekek számára. Így azt is megtanulják, hogy természetes időt kérni, és hogy a nehéz érzések nem elfojtandók, hanem kezelhetők, feloldhatók.
Még csak 9 éves múlt a lányom, de már most tudom: a legjobb önismereti tanfolyam ott rejlik a mindennapjainkban, ahol a gyerekeink a legőszintébben tartanak tükröt nekünk. Bár fogalmam sincs, hová vezet az az út, amin járunk, abban biztos vagyok, hogy minden egyes megválaszolt keresztkérdéssel és elakadás megbeszélésével közelebb kerülök hozzá és önmagamhoz is.