A gyermektelen nők családfája csak látszólag ér véget. Azoknak is van öröksége, akiknek nem adatott meg az utód. Ha nem születik gyerekünk, nem jelenti azt, hogy nem hagyunk magunk után nyomot a világban.
A családfa
Tizenévesen megszállottan kutattam a családfámat, egészen régről sikerült visszakeresnem az őseimet. Tudtam minden távoli unokatestvér, nagybácsi, nagynéni nevét és izgatottan vártam, hogy az én nevem alatt milyen utódok lesznek majd.
Reméltem, hogy lesz egy lányom, akinek szintén lánya lesz és azt is, hogy lesz egy fiam, aki továbbviszi majd a jövőbeli férjem nevét. Csakhogy a férj nem jött el és gyerekek sem lettek, de szerencsére addigra már elég érett voltam ahhoz, hogy ne ez alapján határozzam meg, mennyire értékes az életem.
Negyven éven keresztül voltam tanár és nem telik el hét, hogy ne írna rám valamelyik volt tanítványom. Nemrég egy 43 éves egykori diákom írt, mert elveszettnek érezte magát az életben és tanácsot kért. Nem a szüleitől, tőlem. Nekem ezek az üzenetek igazolják, hogy gyerek nélkül is van örökségem.
Kételkedve
Annyi barátnőm van, akinek az anyaság nem azt adta, amit vártak és ha visszamehetnének az időben, nem vállalnának gyereket… Ezért nem gondolom, hogy azért születtem nőként a Földre, hogy utódot hozzak a világra.
A helyes indok
Van két gyerekem, szeretem őket és büszke vagyok rájuk, de soha nem jutott eszembe, hogy azért szültem őket, hogy „továbbvigyék a génjeimet” vagy hogy „hagyjak magam után valamit a világra a halálom után.” Aki emiatt vállal gyereket, nem jó okból teszi.
Elrettentő példák
Két olyan példa is van előttem, aminek köszönhetően tudom, hogy az örökségünknek nem mindig van köze a génekhez. Az egyik nagynéném, aki egy intelligens és fantasztikus nő, mellesleg sikeres keramikus művész. A férje szintén egy művelt, remek férfi, de a fiuk – unokatestvérem – valahogy „nem sikerült.”
Már tizenévesen drogfüggő volt és a legdrágább orvosok és elvonók sem segítettek rajta. Éveken keresztül alig látták, csak pénz miatt kereste őket, jelenleg – híreik szerint – éppen Londonban él hajléktalanként.
A másik példa az én áldott jó lélek barátnőm, akinek a lánya éppen börtönben ül és még fog is, 15 éven keresztül. Ezeket a csodálatos embereket nem az utódaik által kell megítélni, hanem saját karakterük alapján.
A megszakadt lánc
Volt egy kisfiam, de négyéves korában meghalt rákban és már nem lehet több gyerekem. Kétlem, hogy azt jelenti, hogy akkor én semmit nem hagyok magam után. Büszke vagyok arra, hogy ebből a traumából is talpra tudtam állni és azóta is egy beteg gyerekeket segítő szervezet egyik vezetője vagyok. Az örökségem az, hogy ezeken a gyerekeken segítek.
Tévedés
Jane Austen, Katherine Hepburn, Teréz anya, Edith Piaf, Frida Kahlo, Virginia Woolf, Marilyn Monroe, Marie Curie, Emily Dickinson és még sorolhatnám: ugye mindannyian ismerjük ezeket a hölgyeket és tisztában vagyunk azzal, amit a világra hagytak maguk után. Hogy mi a közös bennük? Egyiküknek sem volt gyereke. (Még azt is megkockáztatom, hogy lehet, hogy éppen azért tudtak így kiteljesedni a művészetükben és hivatásukban, mert nem volt gyerekük…)
Persze tudom, hogy nem minden gyermektelen nőből lesz híresség, de a lényeg az, hogy nem az az örökségünk, hogy szaporodtunk-e, hanem az, hogy életünk során mit tettünk másokért.
