Szeretem, ha rend van körülöttem, ezért azt hittem, a KonMari-módszer legfeljebb néhány praktikus ötletet ad majd a rendszerezéshez. Egy hónap után viszont egészen más lett a véleményem: nemcsak a lakásunk lett átláthatóbb, hanem arra is jobban figyeltem, mi az, amit valóban szeretek és használok.
Alapvetően rendezett otthonban élek, mégis voltak fiókok és szekrények, amelyeket időnként újra kellett pakolni. Egy-egy ruhadarab könnyen eltűnt a többi között, bizonyos dolgokat pedig évek óta őriztem anélkül, hogy igazán tudtam volna, miért.
Kíváncsi lettem, mit tud hozzátenni ehhez egy olyan módszer, amely nem egyszerűen a rendrakásról, hanem a tudatos választásról szól. Olvass még a témában
Így kezdtem el egy hónapon keresztül a KonMari-módszer szerint átnézni a dolgaimat.
Nem szobánként, hanem kategóriánként haladtam
A KonMari-módszer Marie Kondo japán rendrakási szakértő nevéhez fűződik, aki világszerte ismertté tette azt a szemléletet, hogy ne egyszerűen azt nézzük, mitől váljunk meg, hanem azt is, mit szeretnénk megtartani.
A módszer egyik alapja, hogy nem helyiségenként haladunk, hanem kategóriák szerint: először a ruhák következnek, majd a könyvek, az iratok, a különféle egyéb tárgyak, vagyis a „komono”, végül pedig a szentimentális, emlékekhez kötődő holmik.
Így egy-egy kategória minden darabját egyszerre lehet átnézni. Ez már csak azért is szimpatikus volt, mert sokkal könnyebb volt észrevenni, miből van túl sok, és mi az, ami valójában csak megszokásból maradt meg.
A ruháknál különösen hamar kiderült, hogy van mit átgondolnom.
Mit szeretnék valójában megtartani?
A KonMari egyik legismertebb elve a Tokimeku, vagyis az öröm elve. Marie Kondo szemlélete szerint érdemes azokat a tárgyakat megtartani, amelyek örömet adnak, és elengedni azt, ami már nem tölt be fontos szerepet az életünkben.
Ezt az elvet én inkább kapaszkodóként használtam, nem szigorú szabályként. Arra figyeltem, hogy valóban használom-e az adott dolgot, szeretem-e, és van-e még helye az életemben.
A ruháknál ez különösen hasznosnak bizonyult. Meglepően sok olyan darabot találtam, amit már régóta nem vettem fel, mégis ott maradt a szekrényben. Volt, amit egyszerűen sajnáltam elengedni, másról pedig mindig azt gondoltam, hogy majd még jó lesz valamire. Végül több ruhától is megváltam, és egyáltalán nem hiányoznak.
A hajtogatásnál is az egyszerűség számított
A KonMari-módszerhez a függőleges ruhatárolás is hozzátartozik. A ruhákat kisebb, önmagukban megálló téglalapokra hajtogatva, egymás mellé állítva érdemes tárolni.
Korábban én is hajlamos voltam egymásra pakolni a ruhákat. Aztán amikor szükségem lett valamire az alsóbb rétegekből, kezdődhetett a keresgélés és az újrapakolás.
A függőleges tárolás nálam bevált. Könnyebben átlátom, miből választhatok, és amikor megszáradnak a ruhák, a pakolás is gyorsabban megy.
Nem lett minden fiók tökéletes, és nem is ez volt a cél.
Nem tökéletes rendet szerettem volna
A KonMari-módszert nem úgy próbáltam ki, hogy a hónap végére makulátlan, mindig tökéletesen rendezett otthonom legyen. Inkább azt szerettem volna, hogy komfortosabban érezzem magam benne.
A lakás összességében letisztultabb lett, több holmitól megváltam, és bizonyos hétköznapi feladatok is egyszerűbbé váltak.
Könnyebben választok ruhát, gyorsabban pakolok el, és kevesebb olyan tárgy vesz körül, amelyről időről időre azt érzem, hogy kezdenem kellene vele valamit.
Amit csak azért tartunk meg, mert „még jó lehet”
A szelektálás közben újra és újra ugyanaz a gondolat jutott eszembe: majd egyszer még jó lesz. Majd egyszer felveszem. Majd egyszer szükség lesz rá. Majd egyszer megjavíttatom.
Persze vannak dolgok, amelyeket érdemes félretenni, és nem kell minden ritkán használt tárgytól megszabadulni. De közben rájöttem, hogy néha nem azért őrzünk valamit, mert valóban szükségünk van rá, hanem mert egyszerűen nehéz elengedni.
És ilyenkor már nem igazán a tárgyról van szó.
Többet kaptam tőle, mint egy rendezettebb lakást
A rendrakás közben nemcsak azt vettem észre, hogy mit használok és mit nem. Arra is rájöttem, mennyi mindenhez kötődöm egyszerűen azért, mert egy régebbi életszakaszomhoz tartozik, vagy mert megszoktam, hogy ott van. Talán ezért tanultam többet magamról, mint vártam.
A lakásom nem lett tökéletes, és nem is ez volt a cél. Csak átláthatóbb lett, könnyebb benne megtalálni a dolgokat, és valahogy jobb érzés hazatérni.
🌙KisokosHoldnaptárholdfázisok, teliholdak→Végül talán ezt szerettem meg leginkább a KonMari-módszerben: nem arra tanított, hogyan legyen mindig rend, hanem arra, hogy jobban figyeljek arra, mi az, aminek valóban szeretnék helyet adni magam körül.
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
