Véleménycikk: Schuszter Borka
Hiszek a szeretet erejében. Megrögzötten és megingathatatlanul.
Mindig szerettem azt gondolni, hogy a szeretet képes meglágyítani az embereket. Hogy ha valaki mellettünk megtapasztalja, milyen az, amikor elfogadják, meghallgatják, törődnek vele, akkor előbb-utóbb felszínre kerül benne valami jó, amit addig elrejtett a világ elől. Hogy egy biztonságos kapcsolatban talán olyan dolgokra is képes lesz, amelyekre korábban nem.
Ma is hiszek ebben. De meg kellett tanulnom, hogy a szeretet csak lehetőséget teremt, amivel nem biztos, hogy élni is fog az, akinek adjuk. Olvass még a témában
Az egyik legfájdalmasabb felismerés az életemben az volt, hogy nem változtathatok meg valakit pusztán azzal, hogy még jobban szeretem. Nem számít, mennyi türelmet adok, hányszor beszélgetünk ugyanarról, mennyire próbálom megérteni, mennyi szeretetet, figyelmet és biztonságot kínálok számára. Ha ő maga nem akar változni, vagy nem tesz azért, hogy változzon, akkor én egyedül nem tudom helyette megtenni.
És ez azért fájdalmas, mert közben tényleg valami nagyon értékeset adunk
A szeretetünket. A törődésünket. Az időnket. A türelmünket. Azt, hogy újra és újra megpróbáljuk. Azt, hogy a másik nehézségei mögött is meglátjuk az embert, és nem csak azt nézzük, hogyan bánik velünk.
Talán ezért olyan nehéz elfogadni, amikor mégsem történik meg a várt változás.
Mert szeretnénk hinni abban, hogy ennyi jóságnak, ennyi törődésnek, ennyi szeretetnek egyszerűen muszáj hatnia. Hogy ha már mindent megtettünk, akkor a másik egyszer csak megváltozik.
De a szeretet nem varázspálca.
Lehet valakit szeretni úgy is, hogy közben nem tudjuk megmenteni. Lehetünk mellette, támogathatjuk, megérthetjük, megbocsáthatunk neki, és közben mégis eljöhet az a pont, amikor be kell látnunk: a következő lépést már neki kell megtennie.
Ezt sokáig könnyű volt összekeverni azzal, hogy talán nem szeretek eléggé
Ha még türelmesebb lennék. Ha jobban érteném őt. Ha másképp mondanám. Ha kevésbé lennék érzékeny. Ha még egy esélyt adnék. Ha még egy beszélgetést kezdeményeznék.
Csakhogy ezzel egy idő után veszélyes helyre kerülhetünk. Elkezdjük magunkban keresni a hibát egy olyan változás miatt, amely valójában nem a mi döntésünk.
És ettől lassan mi kezdünk szenvedni.
A szeretetünk ugyanis önmagában nem garancia arra, hogy egy kapcsolat jó lesz nekünk. Sőt, néha éppen az teszi különösen nehézzé a kilépést egy fájdalmas helyzetből, hogy még mindig szeretünk.
Talán ez az egészben a legszomorúbb: hogy a szeretet, amelyet eredetileg adni akartunk, végül fájdalmat okozhat. Néha éppen saját magunknak. Nem feltétlenül azért, mert rosszul szeretünk, hanem mert olyan helyen próbálunk szeretettel megoldani valamit, amit csak a másik ember döntése és munkája tud megváltoztatni.
Ma már azt gondolom, hogy a szeretet hatalmába vetett hit és annak elfogadása, hogy nem tudunk mindenkit megváltoztatni, egyáltalán nem zárják ki egymást. Lehet hinni abban, hogy a szeretet képes a jót előhozni valakiből, miközben elfogadjuk, hogy nem rajtunk múlik, előhozza-e. Adhatunk valakinek szeretetet, de a változás lehetőségét nem vehetjük át tőle.
Talán ez az érett szeretet egyik legnehezebb formája: szeretni valakit annyira, hogy nem akarjuk helyette leélni az életét. És szeretni magunkat annyira, hogy nem engedjük, hogy valaki, csak azért mert szeretjük, fájdalmat okozzon nekünk.
🐉KisokosKínai horoszkópmelyik állatjegy vagy?→A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
