Véleménycikk: Schuster Borka
Öt év együttlét után valahogy természetesnek tűnt számomra, hogy elkezdek a házasságról gondolkodni. Igazából a kezdetektől ezen gondolkodom: amikor megismertem a mostani páromat, biztos voltam benne, hogy ő lesz az az ember, akit valóban, a szívem mélyéről szeretnék a férjemnek hívni. Hogy szeretném, ha a kapcsolatunknak formális keretei is lennének. Nem feltétlenül a külsőségek miatt, hanem mert a házasság számomra valami olyasmit jelképez, mint egy közös döntés a jövőről, egy „igen” nemcsak egymásnak, hanem annak is, hogy ezt az utat komolyan gondoljuk.
A párom viszont nem ilyen típus
Sőt, ha őszinte akarok lenni, soha nem is volt az. Nem úgy nőtt fel, hogy a házasságot életcélként lássa, és bár nem zárkózik el teljesen tőle, sosem képzelte el magáról, hogy egyszer majd oltár elé áll. Azt mondja, ő velem akar lenni, velem szeretné leélni az életét, de a házasság számára inkább egy talmi dolog. Szerinte az emberek olyasmit ígérnek meg egymásnak, amit valójában nem tudhatnak biztosan betartani. Senki nem látja előre, mit fog gondolni vagy érezni tíz vagy húsz év múlva, így a házasság szerinte inkább egy szimbolikus gesztus, mint valódi garancia.
Van bennem egy racionális rész, amely érti ezt az érvelést. Sőt, néha egyet is ért vele. Tényleg nincs olyan papír vagy kimondott fogadalom, ami meg tudná akadályozni, hogy az emberek megváltozzanak. Olvass még a témában
A férfi tőled veszi el, ami neki nincs: legyen az pénz, önbizalom vagy belső béke
A barátnőm kéthetente szakít a pasijával. Meddig kell még tolerálnom?
„Egy férfi simán lefekszik olyan nővel is, akit nem kedvel” – férfiakat kérdeztünk erről a jelenségről
Nem minden toxikus, és nem minden trauma, ami kellemetlen volt neked – Ezért nem kéne ezekkel a szavakkal dobálóznunk
Az élet kiszámíthatatlan, és minden kapcsolat hordozza magában a változás lehetőségét. Ebben az értelemben a házasság valóban nem biztosíték semmire.
Mégis, ott van bennem egy másik érzelem is. Egy olyan igény, amit nehezebb logikával feloldani. Ez a részem nem bizonyítékot akar, hanem biztonságérzetet. Nem arra vágyom, hogy örökre garantált legyen valami, hanem arra, hogy kimondjuk: most ezt komolyan gondoljuk, és vállaljuk egymást egy közös keretben. Nekem ez nem csak forma, hanem érzelmi kapaszkodó is.
Az utóbbi időben azonban egyre gyakrabban teszem fel magamnak a kérdést: nem valami olyasmire vágyom-e, ami valójában nem létezik? Nem egy olyan bizonyosságot keresek-e, amit az ember legfeljebb csak megközelíteni tud, de birtokolni sosem? Mert ha őszinte vagyok, semmilyen házasság nem tudja garantálni azt, amit a legmélyebben szeretnék: hogy a másik mindig ugyanúgy fog érezni irántam, és hogy az én érzéseim sem változnak soha.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
