A „boy mom”, azaz „fiús anya” kifejezés elsőre kedves, büszke önmeghatározásnak tűnik. A közösségi médiában sokszor megható vallomások, ölelkezős fotók és érzelmes üzenetek kapcsolódnak hozzá. Mégis egyre több szakértő hívja fel a figyelmet arra, hogy a túlzottan szoros, kizárólagos anya-fiú kapcsolat hosszú távon komoly terheket róhat a fiúkra – és később a párkapcsolataikra is.
A német Cosmopolitan szerint a „toxikus fiús anya” dinamika nem ritkán egészen felnőttkorig elkíséri a férfiakat. De hol húzódik a határ az egészséges kötődés és a túlzott érzelmi bevonódás között? És mit tehet egy pár, ha az anyai befolyás túl erősnek bizonyul?
Mit jelent valójában a „fiús anya”?
A „boy mom” trend a közösségi médiában kapott lendületet: édesanyák osztották meg, milyen „különleges” a kapcsolatuk a fiukkal. A hangsúly gyakran azon volt, hogy a fiúgyermekkel való kötődés „más”, „mélyebb” vagy „egyedibb”, mint a lánygyermekkel. Olvass még a témában
Rákényszerítettem magam, hogy unatkozzak, és meglepően jó dolgok származtak belőle
Várni a tökéletes pillanatra vagy bízni a sorsban? Hiányzik egy négylábú családtag itthonról
Kevesebb cukrot fogyasztanál? Ezt a hibát ne kövesd el, mert borul a diétád
Sajnálom, de az, hogy már régóta együtt vagytok, nem elég jó érv, hogy küzdj egy kapcsolatért
Önmagában az, hogy egy anya büszke a fiára, teljesen természetes. A probléma ott kezdődik, amikor a gyermek neme válik az identitás központi elemévé, és amikor az anya nyíltan vagy burkoltan azt üzeni: a fia „különlegesebb”, mint bárki más – akár a testvéreinél is.
Ez nemcsak a lánytestvér önértékelésére hathat negatívan, hanem a fiúra is komoly terhet rak: azt az érzést, hogy neki kell betöltenie az anya érzelmi világának középpontját.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
