A gyerekkori hatások formálnak, alakítanak bennünket, de néha nem is sejtjük, hogy egy-egy mondat (vagy éppen annak hiánya) milyen mértékben befolyásolja, hogyan látjuk magunkat, mennyire bízunk a saját képességeinkben, és milyen kapcsolatot építünk ki másokkal.
Azt hiszem, sokszor nem is az számít, mi történik velünk, hanem hogy milyen szavak kísérik a történéseket. Én például felnőttként még mindig dolgozom magamban olyan félelmeken, nehézségeken és sérüléseken, amik talán elkerülhetőek lettek volna, ha gyerekkoromban hallok bizonyos mondatokat.
„Remélem, büszke vagy magadra!”
Ez rögtön egy kakukktojás, mert igazából hallottam ezt a mondatot a szüleimtől – de csak akkor, ha valamit elrontottam. Akkor hangzott el, amikor valójában azt akarták éreztetni velem, hogy minden okom megvan a szégyenre: „na, most aztán biztos nagyon büszke lehetsz magadra…” Ez a fajta üzenet persze teljesen más, mint amikor valódi megerősítésként hangzik el ez a mondat. Olvass még a témában
