Sokan úgy élik meg a játszótéren való tartózkodást, mint egy traumát, egy időgyilkos dolgot, ami elveszi a hasznos házimunkától az időt - ezek a szülők azok, akik csak kiszellőztetik a gyereket, kollektívan, csapatba verődve, ,,fontos” dolgokat megbeszélve. Ilyenkor kerülnek porondra az agyrohasztó pletykák, a gyerekbetegségek kifogyhatatlan tárháza, és a gyorstalpaló főzőtanfolyam a padon.Sok esetben a szülő egyáltalán nem figyel a gyerekre, a társasággal van elfoglalva, a népszerűségért küzd. Ám az a legrosszabb, ha a szülő folyamatosan telefonál. A gyerek az illem miatt nem fogja szülőjét félbeszakítani, vagy talán már csak unja kérni, hogy foglalkozzanak vele.
A játszótér az a hely, ahol minden korosztály, a társadalom minden rétege jelen van, hűen tükrözve a mai állapotokat, keresztmetszetet adva az országról. Rengeteg, semmit mondónak tűnő információ cserél gazdát egy ilyen helyen, melynek hatására akarva akaratlanul, módosul a szülők világlátása, ezáltal élete.
A játszótér a szülőnek, vagy a gyereknek van?
A játszótéri anyák ,,hordája”
Ezt a kifejezést egy férfitől hallottam. Először megbotránkoztam, kikértem magamnak nőtársaim nevében is ezt a minősítést. Ám van benne valami igazság. A kismamáknak, kisgyerekes anyukáknak kevés hallgatósága van otthon, hiszen nincs a család többi tagjának arra ideje, hogy a napi részletes – hisz az ördög a részletekben rejtőzik – beszámolót türelemmel végig hallgassa. Így a kémiában is ismert szabály szerint – hasonló a hasonlóban oldódik – az anyukák egymással beszélik meg a mindennapi történéseket, egymástól kérnek, vagy kéretlenül kapnak életjobbító tanácsokat. Közösség épül, mely mások számára nem érthető vonalak mentén mozog.
4 csillagjegy, akinek októberben váratlan kiadása lesz
