Kikapcsolódás / Szórakozás / Utazás

5 jövőbe illő mai terület, amit visszahódított a természet

Dél-Georgia sziget

A Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek az Egyesült Királyság tengerentúli területe. Milliónyi állatával és állandó emberi lakosok nélkül a föld egyik leginkább biológiailag változatos pontja. Déli-Georgia a Déli-Atlanti-óceánban helyezkedik el, 1390 km-re kelet-délkeletre a Falkland-szigetektől, összes területe a körülötte lévő kisebb földcsoportokkal együtt  3529 km². A barátságtalan hegyekkel borított sziget az ember számára nem sok jóval kecsegtet, az állatok és növények azonban jól érzik magukat a zord és változékony időjárás ellenére is a szigeten, ahol minden csapadék hó formájában hullik.

A szigetet először egy londoni kereskedő, Anthony de la Roché fedezte fel 1675-ben, majd 1775-ben maga James Cook kapitány volt az, aki „újra” felfedezte. 1908-ban került brit fennhatóság alá. A sziget sokáig fókavadászok és bálnavadászok bázisa volt, északi partján hat állomást is kiépítettek. Ezek közül a Stormness a körülményekhez képest kényelmes szállást és egy javítóműhelyt is kínált a veszélyes munkát űző tengerészeknek. Az állomás épülete ma romos, a sziget elhagyatott, és legfeljebb turisták látogatják. Ők gyakran felkeresik azt a 14 sírt is, ami a Stormness melletti bálnavadászok temetőjében áll.

 

Kolmanskop, Namíbia

Az 1900-as évek elején a gyémántbányászat fellendítette ezt a namíbiai kisvárost, azonban ahogy a föld kifogyott az értékes drágakőből, az ipar is odébb állt. Az 1950-es évek után Kolmanskop igazi szellemvárossá vált, ahol a sivatag betört az egykor pazar épületek falai közé.

 

Villa Epecuén, Argentína

A népszerű fürdőváros 1985-ben került víz alá, amikor egy heves esőzés átszakította a közeli gát falát. Csak a szerencsének köszönhető, hogy a tragédiának nem lett halálos áldozata, de úgy tűnt, a város lakosai örökre elveszítették az otthonukat. 2009-ben aztán az időjárás változása miatt a víz egyszercsak elkezdett visszahúzódni, halott fákat és a sós víztől tönkre ment épületeket hagyva maga után. A víz alá került, majd kiemelkedett város romjai között ma a természet az úr. Egyetlen 80 éves férfi tért csak vissza egykori otthonába. Az ő magányos életéről 2013-ban dokumentumfilmet is forgattak Pablo Villája címmel.

 

Okunoshima szigete, Japán

Miután a szigeten üzemelő, kémiai fegyvereket előállító gyárat a második világháború után bezárták, Okunoshima szigetét elárasztották a nyulak… Senki nem tudja biztosan, honnan kerültek ide, vannak, akik szerint a gyárakban használt kísérleti állatokat engedték szabadon, mások szerint kedvtelésből tartott állatokat hagytak hátra, az azonban biztos, hogy a szapora jószágok benépesítették a szigetet, és éppen olyan jó kedéllyel kunyerálnak finom falatokat a turistáktól, mint amilyen vidáman ugrándoznak a Mérgező Gázok Múzeuma, vagy az elhagyott gyárépület előtt.

 

North Brother Island, New York

New York egykori karanténszigetét, ahová a fertőző betegségben szenvedőket telepítették, ma főleg gémek és más vízimadarak lakják. A sziget sokáig magánkézben volt, 2007-ben azonban visszakerült a városhoz, és most madármenedékként üzemel. A sziget sok tragédiát megélt, kezdve a partjainál lángra kapó, majd elsüllyedő gőzhajó, a General Slocum tragédiájával, ami ezer ember életébe került, folytatva a kórházak elhagyatott és fákkal benőtt, ma is álló épületéig. Ide reménytelen számkivetettségbe kerültek a betegek. Az egyébként is ijesztő képet festő területről emiatt sokan gondolják, hogy kísértetjárta szellemváros, de ha így is van, azt csak a gémek tudhatják – a sziget ugyanis turistáknak nem látogatható.

 

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást