A küzdő szakasz egészen sokáig elhúzódhat, már csak azért is, mert nagyon sokan jóval középkoruk után találják meg valódi életcéljaikat, a megnyugvás lehetőségét.
Amikor végre elérjük a kitűzött célokat, amikért az előző szakaszban rendületlenül küzdöttünk, akkor rátelepszik az életünkre egyfajta megnyugvás.
Észrevesszük, hogy mindaz, amit eddig tettünk, alapvetően a jólétünket, azon belül pedig az egónkat táplálta, leginkább a külsőségekről szólt. Ezt követően végre előtérbe kerülhet a bölcsesség szakasza, amikor már mérlegeljük a fontossági sorrendünket.
Ekkor mérvadóbbak lesznek a kézzel nem fogható örömök, élmények és egyfajta harmónia telepszik ránk. Még mindig vannak céljaink, amikért küzdünk, de ezek össze sem hasonlíthatóak a korábbi szakaszban tapasztalt erőkifejtésekkel.
