Némelyik olyan apróság, ami talán fel sem tűnik annak, akinek nem kell elszenvednie, mások sokkal súlyosabbak, mégis részei a nők mindennapjainak. Olvasóinkat kérdeztük olyan élményeikről, amelyekkel túlságosan gyakran találkoznak csak azért, mert nőnek születtek.
4/5 Mintha ott se lennék
„Ha műszaki cikket megyünk venni, hiába állunk ott mind a ketten, hiába, hogy esetleg éppen én vagyok az, aki új laptopot akar venni, az eladó rögtön a férjemhez kezd beszélni. Ő földrajztanár, én alkalmazott grafikus vagyok – szegénynek fogalma sincs róla, hogy milyen programoknak kellene futnia majd a kiszemelt laptopon, mégis neki magyaráznak.
Az autószerelőnk egyszer a kocsi átvizsgálása után nem elmondta, hogy mit talált, hanem megkérdezte, hogy nem akarom-e felhívni a férjemet, hogy el tudja mondani neki, mit talált.
Felnőtt ember vagyok, lehet ám velem is beszélni…” – Bogi, 42 éves
5/5 Minden a külsőről szól
„Amikor életem első maratonjára készültem, rengeteg ember kérdezte meg, hogy nem félek-e, hogy az edzések végére „túl izmos” leszek, hogy eltűnnek a melleim, vagy nem fogok elég nőiesen kinézni. Érdekes módon egy barátomtól, aki ugyanarra a maratonra készült, és történetesen férfi, sosem azt kérdezték, hogy milyen hatással lesz ez a külsejére, hanem mindenki ájuldozott, hogy milyen elszánt és kitartó.
A munkámmal kapcsolatban is az a leggyakrabban elhangzó kérdés, hogy nem zavar-e, hogy egyenruhát kell hordanom, és amikor rövidre vágattam a hajamat, anyukám megkérdezte, hogy mi lesz így a jövő nyári esküvővel?
Az emberek azt gondolják, hogy van egy tipikus sablon arra, hogyan kell egy nőnek kinéznie, és ha ettől eltér, akkor kizárt, hogy be tudja tölteni a női szerepeket.
Az meg, hogy esetleg nem is akarja betölteni ezeket, már egyenesen elképzelhetetlen…” – Bea, 34 éves