Életmód / Lélek

5 nő meséli el mindennapi megaláztatásait – Ezek az esetek férfiakkal nem történtek volna meg!

Maradj a konyhában!

„Amikor az irodánkban megnyílt egy magasabb pozíció, egy férfi kollégámmal együtt pályáztunk rá. Ugyanannyi ideje voltunk a cégnél, hasonló projekteket vittünk, kiegyenlített verseny lehetett volna. Csakhogy én nő vagyok.

A főnökünk mindkettőnket behívott egy beszélgetésre, de míg a kollégámat a terveiről, elképzeléseiről, problémamegoldási javaslatokról kérdezte, nekem gyakorlatilag kiselőadást tartott arról, hogy azok a nők, akik felmásznak a karrierlétra csúcsára, szinte mindig boldogtalanok, mert nem tudnak egyensúlyt tartani a munka és magánélet között, és hogy boldognak kellene lennem abban a pozícióban, amiben vagyok.

Ez egy erős példa, de a mindennapokban is rendszeresen találkozom azzal a hozzáállással, hogy ha tudok gyereket szülni, miért akarnék én másban kiteljesedni?” – Alexa, 36 éves

Majd én megcsinálom

„Mindegy, hogy az apukám ül mellettem az autóban, egy barátom, kollégám vagy akár az öcsém, ha egy nehezebb helyre kell beparkolnom, rögtön megkérdezik: segítsek? Értem én, hogy a jó szándék vezeti őket, de ezzel a kérdéssel rögtön elárulják azt is, hogy feltételezik, nem tudom megcsinálni. 20 éve vezetek és soha nem volt balesetem, semmi másra nem alapozzák azt, hogy segítségre lehet szükségem, csak arra, hogy nő vagyok, és akkor biztosan nem tudom megcsinálni.” – Noémi, 39 éves

Olvastad már?  Te miről szoktál hazudni? A leggyakoribb női és férfi hazugságok

Zaklatás a buszon

„Több mint 10 éve élek a fővárosban és mindig is tömegközlekedéssel utaztam. A két kezemen sem tudom megszámolni, hányszor fordult elő, hogy valaki le- vagy felszállás közben megfogta a fenekemet, odamondott valami disznóságot, egyszer valaki konkrétan maszturbálni kezdett mellettem!

A legrosszabb az egészben az, hogy ezekre a helyzetekre sokszor reagálni sincs idő, hiszen becsukódnak az ajtók és az elkövető már el is tűnt.

Én meg folytathatom tovább úgy a napomat, hogy egy vadidegen ember ma is a legkisebb beleszólásom nélkül használta a testemet.” – Mira, 29 éves

Mintha ott se lennék

„Ha műszaki cikket megyünk venni, hiába állunk ott mind a ketten, hiába, hogy esetleg éppen én vagyok az, aki új laptopot akar venni, az eladó rögtön a férjemhez kezd beszélni. Ő földrajztanár, én alkalmazott grafikus vagyok – szegénynek fogalma sincs róla, hogy milyen programoknak kellene futnia majd a kiszemelt laptopon, mégis neki magyaráznak.

Az autószerelőnk egyszer a kocsi átvizsgálása után nem elmondta, hogy mit talált, hanem megkérdezte, hogy nem akarom-e felhívni a férjemet, hogy el tudja mondani neki, mit talált.

Felnőtt ember vagyok, lehet ám velem is beszélni…” – Bogi, 42 éves

Olvastad már?  5 dolog, amit sose mondj egy leszbikus nőnek

Minden a külsőről szól

„Amikor életem első maratonjára készültem, rengeteg ember kérdezte meg, hogy nem félek-e, hogy az edzések végére “túl izmos” leszek, hogy eltűnnek a melleim, vagy nem fogok elég nőiesen kinézni. Érdekes módon egy barátomtól, aki ugyanarra a maratonra készült, és történetesen férfi, sosem azt kérdezték, hogy milyen hatással lesz ez a külsejére, hanem mindenki ájuldozott, hogy milyen elszánt és kitartó. A munkámmal kapcsolatban is az a leggyakrabban elhangzó kérdés, hogy nem zavar-e, hogy egyenruhát kell hordanom, és amikor rövidre vágattam a hajamat, anyukám megkérdezte, hogy mi lesz így a jövő nyári esküvővel?

Az emberek azt gondolják, hogy van egy tipikus sablon arra, hogyan kell egy nőnek kinéznie, és ha ettől eltér, akkor kizárt, hogy be tudja tölteni a női szerepeket.

Az meg, hogy esetleg nem is akarja betölteni ezeket, már egyenesen elképzelhetetlen…” – Bea, 34 éves