Az, hogy a formális jogegyenlőség nem jelenti egyből azt, hogy férfiak és nők egyenlő esélyekkel indulnak az életben, teljesen nyilvánvaló. Elég csak arra gondolni, hogy a nők például még mindig kevesebb fizetést kapnak ugyanazért a munkáért, mint a férfiak, hogy nehéz karriert építeni úgy, ha társadalmilag megegyeztünk abban, hogy a náthás gyerekkel anyának kell otthon maradnia, mert „apára neheztelnének miatta a munkahelyén”, vagy hogy még mindig úgy beszélünk a szexről, mint amit a nők „adnak”, a férfiak pedig élveznek.
A céllal tehát, hogy ez megváltozzon, mélyen egyetértek, a 4B mozgalom eszközeit viszont a nyugati világban már felvont szemöldökkel figyelem.
A hagyományos szerepek – és az azokkal járó negatív megkülönböztetés – ellen ugyanis a koreai nők úgy veszik fel a harcot, hogy nem randiznak, nem szexelnek, nem házasodnak meg és nem szülnek gyereket.
Ugyanakkor fontos látni, hogy a koreai és a nyugati kultúra nagyon más – azzal együtt, hogy az egyenlőség a nemek között mindkét világban csak papíron létezik, az egyenlőtlenség megnyilvánulási formái és okai nagyon mások lehetnek. Éppen ezért nem vagyok benne biztos, hogy a 4B mozgalom eszközei átültetve a hazai gyakorlatba ugyanazt az üzenetet hordoznák. Olvass még a témában
Ha egy napra pasi lehetnél, mit csinálnál feltétlenül?
A nagy esküvő-tagadástól az oltárig: Miért lett hirtelen mégis fontos az „igen”?
Az introvertáltak jobban teljesítenek a hálószobában? 5 bizonyíték, hogy igen
„Egyszerűen a látványától is rosszul vagyok” – Mi legyen a házassággal, amikor már csak utálat van?
