Véleménycikk: Schuszter Borka
A párommal teljesnek érezzük a családunkat: nekem van egy kislányom egy korábbi kapcsolatomból, akit ő is nagyon szeret, saját gyereket viszont nem szeretne, és én sem feltétlenül vágyom még egy gyerekre. Legalábbis a jelen terveinkben nem szerepel az, hogy bővítsük a családunkat.
Ez a „most nem” viszont a gyakorlatban azt jelenti, hogy a fogamzásgátlás terhe jelenleg rajtam van. Tabletták, számolgatás, mellékhatások, kontroll – mindaz a láthatatlan munka, amit sok nő automatikusan beépít az életébe. Nem panaszként mondom, inkább tényként: ez így alakult, és eddig ezt én vittem.
De jól esett nemrég egy beszélgetés közben kimondanom, hogy ez nem egy határozatlan idejű vállalás. Olvass még a témában
Nemrég a jövőnkről beszélgettünk a párommal, és azt mondtam neki: 40 éves koromig hagyok időt arra, hogy meggondoljuk magunkat. Hogy eldöntsük, szeretnénk-e még egy gyereket. Én személy szerint úgy érzem, hogy ezen a ponton túl már nem szeretnék újra belevágni a terhességbe és a szülésbe. Tudom, hogy a mai orvostudománynak köszönhetően még ezen a ponton is szinte biztosan minden gond nélkül hozhatnék világra gyermeket, ez csak az én személyes preferenciám. Most nem kell eldöntenünk semmit, 40 éves koromig meggondolhatjuk magunkat, ha viszont addig nem éreztük úgy, hogy szeretnénk még egy gyereket, akkor tekintsük eldöntöttnek ezt a kérdést.
Ehhez végleges megoldás is kell majd
És ha megszületik a végleges döntés – hogy nem lesz több gyerek –, akkor logikus lenne, hogy ehhez végleges megoldás is társuljon. És itt jön be az a rész, amiről kevesebbet beszélünk: hogy ki vállalja ennek a felelősségét.
Magyarországon a végleges fogamzásgátlási megoldások, mint a vaszektómia vagy a petevezeték elkötése, elég szigorú feltételekhez kötöttek.
De a valóság az, hogy földrajzilag nem vagyunk bezárva: egy szomszédos országban ezek a beavatkozások egészen könnyen elérhetők.
És ha már választani lehet, akkor érdemes azt is megnézni, hogy melyik megoldás mit jelent a gyakorlatban.
A férfiak sterilizációja jóval kevésbé invazív beavatkozás. Gyors, viszonylag egyszerű, rövidebb a felépülési idő, és általában kevesebb kockázattal jár. Ezzel szemben a női beavatkozás komolyabb műtét, nagyobb megterheléssel. Ha így nézem, akkor számomra elég egyértelmű, hogy mi tűnik arányosnak.
Ezért mondtam ki azt is, ami talán sokaknak még mindig szokatlanul hangzik: hogy ha 40 felett végleg lezárjuk a gyerekvállalás kérdését, akkor a fogamzásgátlás felelősségét szeretném átadni a páromnak. Szerintem ez egy teljesen megalapozott kérés.
Mert ha végiggondolom, az elmúlt években én vállaltam ennek a terhét – időben, pénzben, energiában, és igen, a mellékhatásokban és kockázatokban is. Ez nem mártírság, hanem egy szereposztás volt, ami működött egy ideig. De attól még nem kell örökre így maradnia.
Hogy jól választottam, amikor a páromat választottam magam mellé erre az életre, csak még jobban megerősítette, hogy mennyire természetesen fogadta ezt. Nem volt belőle vita, sem sértődés. Inkább egyfajta csendes egyetértés: szerinte is így fair, a kérésem teljesen logikus és igazságos, és részéről rendben van. Ha a következő néhány évben még vállalom a fogamzásgátlás terhét azért, hogy ezt a lehetőséget nyitva hagyhassuk magunknak, akkor tőle is ugyanígy elvárható, hogy ha bezárul az ajtó, ő legyen az, aki átvállal abból a teherből, amire a kapcsolatunk további működéséhez szükségünk lesz majd.
