Előre tervezve minden könnyebb
Az ajándékvásárlást is igyekszem már ősszel elkezdeni. Legkésőbb októberben már figyelem, kinek mi okozna örömet, és ha látok egy jó ajánlatot, lecsapok rá. Így decemberre már csak a csomagolás marad, és elkerülöm a tömegben rohangálást, ami sokaknál a karácsony legstresszesebb része.
Ezek után gondolom nem túl meglepő, hogy az ünnepi menü összeállításánál szintén a praktikum vezérel. Csupa olyan ételt választok, amit részben vagy egészben előre el lehet készíteni. A süteményeket – pl. zserbót, linzert, islert – az „üres óráinkban” már napokkal előbb megsütjük a lányommal, hiszen ezek pont attól lesznek finomabbak, hogy állni hagyjuk őket. De szívesen csinálok pohárkrémeket, pudingokat is: a poharas desszertek többségét is csak díszíteni szükséges tálalás előtt. A levesek közül a krémlevesek a kedvenceim: egyszerűek, finomak, és egy csipet szerecsendióval rögtön ünnepi hangulatot árasztanak. Az előételeket sem bonyolítom túl, mégis mindenki odavan értük: rozmaringból koszorút formázok, és az egészet színes olajbogyókkal, aszalt paradicsommal, tofukockákkal díszítem – apró falatok, mégis mutatósak.
A főételeknél gyakran készítek változatos, bőséges hideg tálakat, salátákat. Ezeket szintén össze lehet állítani előző nap sőt, érdemes is. Mindenki szereti őket és elég melléjük frissen sütni egy kis fasírtot vagy falafelt. Apropó, falafel: azt hiszem, a legnagyobb változást és a legtöbb nyugalmat az hozta az ünnepeinkbe, amikor végre fel mertem rúgni a hagyományokat. Egy idő után rájöttem, hogy nem attól lesz karácsony a karácsony, hogy halászlé, rántott hal és töltött káposzta gőzölög az asztalon. Mióta ezt megléptem, rendszeresen azt hallom a családtól, hogy nálunk mindig olyan ételeket esznek, amiket otthon sosem, pedig érdemes lenne… Olvass még a témában
