1882. december 16-án, pontosan 130 éve született Kodály Zoltán zenetudós, népzenekutató, háromszoros Kossuth-díjas zeneszerző. Születésnapján lássuk életének és munkásságának legfontosabb állomásait.
Család és iskolák
Kodály Zoltán Kecskeméten született, szülei bár nem zenével foglalkoztak, de gyakran zenéltek és énekeltek otthon. Édesapja hegedűn, lengyel származású édesanyja pedig zongorán játszott. Az énekek és a zene szeretete így már születése óta meghatározó elem volt Kodály Zoltán életében.
1900-ban kezdte meg tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakán, ezzel párhuzamosan pedig beiratkozott a Zeneakadémiára is, zeneszerzést tanulni.
Élete során végig egyértelműen látszott, hogy a zene az, amelyben dolgozni és alkotni szeretne. Első művei az akadémia hangversenyein hangzottak el, ahol máris nagy elismerést kaptak.
Népdalgyűjtés
Ez a gyűjtemény nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ma is ismerhetjük a 100 évnél is idősebb népdalokat.
Barátság Bartókkal
Nem csak munkájukban, de a magánéletben is összefonódott az életük, mivel egész éltre szóló barátságot kötöttek. Közösen adták ki a népdalgyűjteményeket, és ellátták azokat zongorakísérettel.
Megkésett melódiák
A címválasztás hátterében az állt, hogy Kodály így szeretett volna emléket állítani Arany Jánosnak, Kisfaludy Sándornak, Kölcsey Ferencnek és költőtársaiknak, akiknek az idejében a magyar dal motívumai nem voltak annyira elterjedve, hogy összefonódhassanak az irodalmi alkotásokkal.
Népdalok népszerűsítése
Kodály nem csak a népdalok gyűjtésére fordított hatalmas figyelmet, de sok munkát szentelt annak is, hogy ezek minél előkelőbb helyet foglaljanak el a zenei életben.
Ennek következtében a ’20-as években magyar népdalok szólalhattak meg az Operaházban, illetve számtalan olyan dalest került megrendezésre, ahol magyar népdalokat híres művészek adtak elő.
Zenepedagógia – a Kodály-módszer
Különösen fontosnak tartotta azt, hogy már az óvodai nevelésben, majd később az iskolában is legyen zenetanítás, hiszen ez biztosítja azt, hogy a zenei nevelés tökéletes lesz, amely az emberek egész életére pozitívan hatnak majd.
Kép forrása: Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet
Ti-Ti-Tá
Külföldi kollégák tapasztalatinak és módszereinek felhasználásával Kodály kifejlesztette azt a ritmizálási módszert, amelyet ma már minden iskolában tanítanak.
Ennek alapja a mindannyiunk számára ismeretes Tá és Ti egységes használata, amivel az összes zenei darab eltapsolható vagy elmondható, más szóval ritmizálható. Módszerei közé tartozik az is, hogy a ritmizálás közben sétálnak, futnak, vagy bármi más mozgást végeznek a diákok – a tanárokkal együtt.
Dó-Ré-Mi
Az angol elemekkel is rendelkező rendszer lényege, hogy egy alaphangsort állít fel, amely bármilyen dúr vagy moll darabot szolmizálhatóvá, ezáltal tisztán és biztonsággal visszaadhatóvá tesz. Ez az alaphangsor nem más, mint a mindannyiunknak ismerős Dó, Ré, Mi, Fá, Szó, Lá, Ti és Dó.
Kézjelek
„Legyen a zene mindenkié!”
Kodály életműve hatalmas, és munkájának köszönhetően olyan dalokat ismerhetünk meg, amelyek nélküle már elvesztek volna. Pedagógiai munkásságának pedig legalább ugyanennyit köszönhetünk, hiszen nélküle a zene valószínűleg nem lehetne ennyire aktív része életünknek.
Egész életében hitt abban, hogy a zene örömet és felszabadultságot hoz az emberek mindennapjaiba, a csoportban éneklés pedig felszabadító és csapatösszetartó hatással bír. Nem véletlen, hogy a nevéhez fűződő, talán legismertebb idézet így szól: „Legyen a zene mindenkié!”