A mai modern pszichológia szerint nagyon úgy tűnik, hogy az étkezési zavarok tüneteinek kezelése könnyebb, mint bárkivel elfogadtatni a saját testének szeretetét, illetve meggyőzni az egészséges testkép kialakításának fontosságáról.
Inkább csoki és megbánás
A klinikai pszichológusok az étkezési rendellenességekkel kapcsolatban ellentmondásosnak tűnő megfigyeléseket tettek. A kezelés könnyebb része a tünetek enyhítése, ám az alapnak számító elfogadó testszemléletet egyre nehezebb kialakítani. Amikor valaki kóros nassolási kényszerről számol be, akkor könnyebben szembenéz a saját kudarcával és megvetésével – miszerint nem tud ellenállni a csokoládénak vagy tortaszeletnek –, semmint hogy erőfeszítést tegyen arra, hogy megbékéljen a saját testének hibáival. Magyarán az önvigasztaló desszertfalás és az ezzel járó jutalmazás érzete akkor is elfogadhatóbb az embereknek, ha ez még nagyobb hízással és lelkiismeret-furdalással jár.
Sokan úgy vélik, hogyha a depresszív tünetek akár átmenetileg is megszűnnek egy-egy tábla csoki felfalása révén, a tüneti kezelés és az eredmény inkább elfogadható, mint az, hogy megvonják maguktól a szénhidrátok okozta jó érzéseket.
A táplálkozási zavarok átmeneti öröme
Az étkezési rendellenességek közé nemcsak a kóros falási kényszer tartozik, hanem az anorexia és a bulimia, illetve egyéb kategóriákba nem sorolható rendszertelen táplálkozási szokások. Az étkezési zavar olyan pszichológiai állapot, amely fizikai és lelki tünetekkel is jár. Ezek a rendellenességek saját életritmust vesznek fel, vagyis az evés – vagy éppen nem evés – a mindennapi létezés fókuszába kerül. A biológiai tényezők, a társadalmi nyomás és a családtörténet mindegyike az étkezési zavarokat előidéző tényező.
A média által közvetített tökéletes testkép ideája, és az olyan személyiségjellemzők, mint a perfekcionizmus és a megszállottság, szintén nagy szerepet játszanak az étkezési rendellenesség kialakulásában, amelyeket gyakran depresszió vagy szorongás is kísér.
Ilyen körülmények között a kezelés soha nem egyszerű. Az egészségügyi szakemberek összetett csapata – beleértve a pszichoterapeutát, az orvost, a dietetikust vagy a táplálkozási tanácsadót – együttműködve próbálja kidolgozni a hatékony terápiát, a beteg aktív közreműködésével együtt.
Az érzelmi evést kezelni kell
Az érzelmi táplálkozás – vagy stresszevés – során az ember a lelki problémái leküzdésére az ételeket használja. Ez az érzelmi szükségletek kielégítésére szolgál, nem pedig a fizikai éhség csökkentésére. Mivel ez egy instant örömforrás, az elsődleges hatás lecsengése után az illető rosszabbul érzi magát. Nem csak az eredeti pszichés probléma marad fenn, hanem a túlevés miatti bűntudat is. Elsősorban ezért szeretnék a szakorvosok a testkép iránti pozitív attitűdöt kialakítani a hasonló problémákkal küzdőkben.
A csokoládé alkalmankénti endorfinbombája nem feltétlenül rossz dolog, de amikor ez az elsődleges problémamegoldó mechanizmus, az káros.
Ha a pszichés gondoknál – legyen az idegesség, düh, magány, kimerültség vagy unalom – az első impulzus a hűtőszekrény kinyitása, akkor azzal olyan egészségtelen mentális és fiziológiai ciklusba kerül az ember, amelyben az alapprobléma nincs orvosolva. Az érzelmi éhség nem tölthető ki ételekkel, ellenben a feleslegesen bevitt kalóriák komoly egészségügyi gondokhoz vezetnek.
Van kiút belőle
A stresszevésből, és ezzel együtt a kórosan negatív testkép berögzüléséből is van kiút. A jelenséggel foglalkozó szakorvosok és étkezési tanácsadók egészségesebb, hatékonyabb módszereket ajánlanak az érzelmek kezelésére. Megtanítanak a tudatos étkezésre és olyan életmódtanácsokkal látnak el, amelyekkel visszaszerezhető a normális testsúly, valamint a pozitív testkép.
Az érzelmi éhség nem a gyomorban nyilvánul meg, nem üres vagy korgó has jelzi. Ez a vágy az agyban alakul ki, és konkrét étel textúrákra, ízekre vagy szagokra összpontosít. A legerősebb kiváltója a stressz, a stresszhormon pedig magas kortizolszintet generál, ami a sós, édes és sült ételek iránti vágyat indukálja. Egyértelmű, hogy minél jobban kezeled az életed feszültséggel teli szegmensét, annál kevésbé fordulsz majd vigaszul a csokoládéhoz, burgonyasziromhoz vagy egy adag sült szalonnához.
Képek forrása: belchonock/Depositphotos.com, ViktoriaSapata/Depositphotos.com