Életmód / Egészség / Lélek

„Olyan érzés, mintha gyászolnék valakit” – Ezt váltja ki belőlem a járványhelyzet, és így kerekedtem felül rajta!

Dacára annak, hogy az életem vajmi kevésben változott meg és tudom, hogy rengetegen sokkal nehezebb helyzetben vannak, egyfajta furcsa szomorúságot érzek – olyan, mintha gyászolnék.

Nehéz elfogadni, hogy minden teljesen megváltozott

Furcsa. Számomra alig változott valami. Több mint 20 éve dolgozom otthonról, tehát egyáltalán nem újak a körülmények. Bár csak kamerán, de látom az ügyfeleket, így a társadalmi távolodás nem jelent túl nagy problémát. Nincsenek gyerekeim, akiket tanítanom kellene itthonról, vagy akikhez muszáj lenne alkalmazkodnom. Igaz, hogy a férjemmel nem tudunk most eljárni szórakozni, de ez nem egy óriási áldozat a részünkről. Jól kellett lennem, igaz? Akkor mégis miért kínoznak ezek az érzelmek?

Mély szomorúságot érzek, mert elvesztettem a biztonságérzetemet, az irányítást az életem felett, a szabadságomat, számos fizikai kapcsolatot, a kiszámítható jövőt és a pénzügyi biztonságot. Szomorú vagyok, de teljesen máshogy, mint ahogy régen. Máshogy gyászolok.

A múltban már jutott nekem veszteség elég: volt, ami hirtelen jött, másokról pedig tudtam, hogy jönni fognak. A megelőző gyász, mint kifejezés, talán leírhatná azt, amit most érzek: bánom, ami történt és fájdalmat okoz, mindezt már azelőtt, hogy teljes mértékben megtapasztaltam volna a tényleges veszteséget. Kicsit olyan, mintha valamilyen betegséggel küszködnék, és készülnék a végére: lehet, hogy „csak” nagyon rossz lesz, de az is lehet, hogy belehalok.

Olyan sok bizonytalanság van most a világban, és ahogy gondolkozom, szinte mindig a legrosszabb forgatókönyvet képzelem el – ilyen az emberi természet, vagy talán csak az én természetem. Még akkor is, amikor megpróbálok a jó dolgokra koncentrálni és kapcsolatban maradni az evilági örömökkel, mindig ott van a görcs a gyomromban.

A fejemben tudom, hogy ez az egész átmeneti, de a lelkem mégis szenved a bizonytalanságtól – pontosan ezt, és a rettegést hallom vissza sokszor az ismerőseimtől is, amikor beszélek velük telefonon. 

Tagadhatunk: „Ez a vírus nem érint engem!”

Lehetünk dühösek: „Ez a helyzet arra kényszerít, hogy mindent feladjak!”

Alkudozhatunk: „Jó, de ha pár hétig otthon maradok, vége lesz, ugye?”

Lehetünk elkeseredettek: „Fogalmam sincs, meddig fog ez tartani, és mi vár rám…”

Elfogadhatjuk, ami van: „Most ez van, de majd kitalálom, hogyan tudok továbblépni.”

Olvastad már?  Koronavírus tévhitek: 7 mód, ahogyan biztos, hogy nem terjed

Éppen úgy, ahogy a tényleges gyász öt fő szakaszában, én is ide-oda csapódtam a fázisok között. Ugráltam az alku, a szomorúság és az elfogadás között, de volt egy rövid látogatásom a tagadásban, valamint a haragban is.

kasto/depositphotos.com

A következő gondolatokkal viszont sikerült felülkerekednem a gyászos hangulatomon!

Egyszerűen eldöntöttem, hogy elég volt! Az élet folytatódik, minden halad, fejlődik, így ideje én is továbblépjek. Közel két hete jól érzem magam, és a jövőre, a jelenem szépségére koncentrálok. Íme a legnagyobb tanulságaim:

1. Nem akarok mindenáron úrrá lenni az érzelmeimen!

Természetes, hogy mindenféle gondolat és érzés kerít mostanában a hatalmába, és az is normális, hogy próbálod ezeket uralni – habár arra kellene törekedned, hogy ne akard őket mindenáron irányítani. Az elfojtott érzelmek képesek fizikai tüneteket okozni: gyomorgörcsöt, hasmenést, kézremegést, vagy akár fejfájást, álmatlanságot, hogy a hosszú távú következményekről, a súlyosabb betegségekről már ne is beszéljünk. Sokkal nehezebb most szabadjára engedni az érzelmeket, mint máskor, de valahogy módot kell találnod rá, hogy megszabadulj tőlük.

Akár szomorúság, akár düh, vagy félelem: szabadjára kell őket engedned!

2. Felismerem a gondolataimat

Sokszor úgy keveregnek bennünk naphosszat a gondolatok, hogy észre sem vesszük azokat – ám ez a tudattalanság oda vezethet, hogy akár hetek óta egyfajta negatív burokban élünk. Nehéz innen kiszabadulni, főleg akkor, ha számos területen megváltozott az életed, és nem igazán van pozitívum a jelenedben.

Amint ezt felismered, érdemes tudatosan változtatnod a negatív gondolataidon, és legalább arra koncentrálnod, hogy ne mindig ezek járjanak a fejedben.

Még, ha aktuálisan nem is tudsz pozitívan hozzáállni a történtekhez, az is óriási segítség, ha nem bombázod magadat rossz hírekkel.

3. Megélem a jelent

A megelőző gyász olyasvalami, ami a jelenben kínoz, de a jövő miatti aggodalom végett van jelen az életünkben. Mondhatjuk úgyis, hogy egyfajta természetes aggódás, ám mint ilyen, más szemszögből is vizsgálható. 

Amikor átéled a megelőző gyászt, akkor olyasvalami miatt aggódsz, ami még nem történt meg, tehát nem a jelenre koncentrálsz.

Az elménkben többnyire a legrosszabb forgatókönyvet képzeljük el, és ezzel kínozzuk magunkat, holott nem biztos, hogy a dolgok tényleg annyira rosszra fordulnak majd. Segíthet úrrá lenni a helyzeten, ha megpróbálsz a jelenre koncentrálni, és igyekszed a lehetőségeidet hangsúlyozni.

Olvastad már?  Ha eljön a második hullám, katasztrófába fordulhat az emberek viselkedése - erre számíthatunk, ha a járvány visszatér

4. Azt irányítok, amit tudok – Amit nem, azt irányítsa más!

Manapság szinte mindenki elvesztette a kontrollját az élete, és úgy általában a jövője felett, márpedig ez komoly veszteségérzéssel jár. Fájdalmas, hogy nincs hatalmunk befolyásolni egy adott helyzet végkimenetelét, de minél inkább erre koncentrálsz, annál jobban az őrületbe kergeted magadat.

Érdemes arra figyelned, hogy számos más dolgot irányíthatsz az életedben, és ez segíthet ellenőrzésed alatt tartanod a saját kis világodat.

Akár listázhatod is ezeket a tevékenységeket, feladatok, ami szintén megmutathatja számodra, hogy annyira mégsem reménytelen a helyzet.

5. Nem ítélkezem

A mostani helyzet az egész világot érintette, ám messze nem egyformán reagálunk rá – ez már csak azért is lenne lehetetlen, mert nem egyformán vagyunk érintettek. Azonban ez még nem ok arra, hogy másokat a reakciójuk miatt elítéljünk, akár túlságosan lazán, akár túlságosan komolyan veszik a helyzetet, hiszen ez is csak a saját szemszögünk megítélésétől függ.

Mindenki úgy tesz, ahogy azt a legjobbnak ítéli meg, de persze az aranyszabály továbbra is érvényes: ne ártsunk másoknak.

Mindannyian különféle módon foglalkozunk a mély érzelmi küzdelmeinkkel, de ez az élethelyzet tökéletes arra, hogy több kedvességet és együttérzést vigyünk a mindennapjainkba, mégpedig ítéletek nélkül.

6. Megnézem, hol segíthetek

Az önkénteskedés messze nem csak annak segítség, aki a támogatást adja. Egyébként sem, de most, ebben a különleges helyzetben ez hatványozottan igaz. Amikor tudod, hogy valaki számít rád, valaki tőled függ, az átlagon felüli erővel és kitartással tud felruházni, nem beszélve arról, hogy a segítségnyújtás lelkileg is felemelő.

7. Felismerem, mennyit változtam március óta

Már elegendő idő eltelt ahhoz, hogy mérlegre tedd, mi változott meg benned az elmúlt hetekben. Biztosan te is számos dologra másként tekintesz, sok mindenben változott az értékrended, esetleg sikerült teljesen más szemszögből megvizsgálnod az életedet.

Ez a helyzet el fog múlni, és valószínűleg vissza tudunk térni a normális kerékvágásba, még ha kisebb-nagyobb dolgokon változtatnunk is kell.

Fontos, hogy ezeket a változásokat kellően mélyen elültesd, tudatosítsd magadban, mert sajnos könnyű lesz eltekinteni tőlük akkor, amikor minden újra a saját medrében folyhat tovább.