Orsi az első esküvője idején huszonéves volt, ahogy én is. Koszorúslányként végigcsináltam vele a menyegző szervezését, a többi barátnőnkkel együtt.
Fiatalon természetesen kisebb büdzséből gazdálkodtak és alig másfél hónap alatt hozták tető alá a bulit.
Virágdekorációra alig jutott pénz, így azt – a csokron és a kitűzőn kívül – mi, a barátnők dobtuk össze, anyagilag és „saját kezűleg” is. Ugyan semmi gond nem volt az üvegtálakban úszó virágfejes asztaldíszekkel és a terítőre szórt szirommal, de azért látszott, hogy nem profi virágkötő készítette. A borokat és a pezsgőket Orsiék nem kóstolták végig, elfogadták, ami a helyszín csomagjában volt és kész.
A zenét egy ismerős DJ szolgáltatta, amivel szintén nem volt semmi gond, jól illett a kicsit lepukkant művelődési házhoz, ahol a buli volt. Az mondjuk rémlik, hogy párszor megakadt a zene és egyes dalok többször is lementek, feltehetően az egyre ittasabb vendégek kérésére. Ha már a részeg rokonoknál tartunk, egy undok nagynéni mindenkit kiakasztott, mert mindent leszólt. Orsi ruháját, az ételt, a dekorációt, mindent. Nekem az utóbbi kritikája maradt meg igazán, mert félórával a ceremónia kezdete előtt még a lányokkal lógtunk szép ruhában a létrán, és aggattuk műgonddal a lámpákra a lampionokat. Olvass még a témában
„Minden nap beszéltünk, mégsem engem választott” – érzelmi intimitás elkötelezettség nélkül
„Az önbizalomhiány, amit okozott, az életem más területére is kihatott” – Így hat a férfiakra a szexmentes házasság
„Eszébe nem jutott, hogy segítsen az anyjának elpakolni” – Így mentsd meg magad attól, hogy a bejárónője legyél
„Azt hittem, barátok vagyunk, de így is csak a bugyimba akart kerülni” – Házas férfiak és az ő barátságaik
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
