Orsi az első esküvője idején huszonéves volt, ahogy én is. Koszorúslányként végigcsináltam vele a menyegző szervezését, a többi barátnőnkkel együtt.
Fiatalon természetesen kisebb büdzséből gazdálkodtak és alig másfél hónap alatt hozták tető alá a bulit.
Virágdekorációra alig jutott pénz, így azt – a csokron és a kitűzőn kívül – mi, a barátnők dobtuk össze, anyagilag és „saját kezűleg” is. Ugyan semmi gond nem volt az üvegtálakban úszó virágfejes asztaldíszekkel és a terítőre szórt szirommal, de azért látszott, hogy nem profi virágkötő készítette. A borokat és a pezsgőket Orsiék nem kóstolták végig, elfogadták, ami a helyszín csomagjában volt és kész.
A zenét egy ismerős DJ szolgáltatta, amivel szintén nem volt semmi gond, jól illett a kicsit lepukkant művelődési házhoz, ahol a buli volt. Az mondjuk rémlik, hogy párszor megakadt a zene és egyes dalok többször is lementek, feltehetően az egyre ittasabb vendégek kérésére. Ha már a részeg rokonoknál tartunk, egy undok nagynéni mindenkit kiakasztott, mert mindent leszólt. Orsi ruháját, az ételt, a dekorációt, mindent. Nekem az utóbbi kritikája maradt meg igazán, mert félórával a ceremónia kezdete előtt még a lányokkal lógtunk szép ruhában a létrán, és aggattuk műgonddal a lámpákra a lampionokat. Olvass még a témában
„Mielőtt hozzámennél, nézd meg, hogyan bánik a pénzzel” – észrevételek egy válóperes ügyvédtől
Egy este összejöttünk a lakótársammal – másnap úgy tettünk, mintha semmi sem történt volna
„Hidd el, most tényleg minden más lesz!” – Az egyik legmanipulatívabb férjtípus az örök ígérgető
6 ruha és kiegészítő, amit idén esküvői vendégként viselhetsz és 1, amit engedj el
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
