Ne csak beszélj, figyelj is
Az a helyzet, hogy az emberek szeretnek magukról beszélni, de az első találkozásokkor csak akkor nyílnak meg, ha érzik, hogy tényleg ott vagy velük. Ha visszakérdezel, ha kapcsolódsz, ha érdekel, amit mondanak, és jól tudsz hallgatni. Ha legközelebb találkoztok és emlékszel arra, amit múltkor meséltek… Nos, ez akkora pluszpont, hogy simán zsebre teheted őket. Már csak azért is, mert ha ők beszélnek, te hallgatsz: még mindig titokzatos és érdekes vagy, ők viszont szép lassan nyitott lapokkal játszanak előtted. Kell ennél nagyobb előny?
