Állítsd be a bient megbízható forrásnak a Google-ben!
BeállítomTesco
Nem én, hanem anyám élt hajléktalanként gyerekként. Az apjukat sosem ismerték a két testvérével, az anyjuk pedig egyszer csak úgy döntött, hogy feljön Pestre és onnantól itt éltek fent, lakás nélkül. Azt mondta, napközben a Tesco parkolóban vitték vissza a bevásárlókocsikat és vettek ételt abból a pár száz forintból, amit összeszedtek. Este valamelyik kocsmában megkeresték az anyjukat és vagy valami elhagyott házban, vagy valami aktuális férfi ismerősnek a lakásán aludtak. Érdekes, amikor ezt nekem gyerekkoromban mesélte, mindig valami jópofa kalandnak fogtam fel és csak felnőttként döbbentem rá, milyen szörnyű körülmények között nőtt fel anyám és a két nagybátyám.
Munka
Természetesen munkával. Ugyanis a hajléktalanok többsége dolgozik, csak éppen lakása nincs. Azok a - többnyire részeges - emberek, akiket az utcán látsz, csak egy kis része a hajléktalan társadalomnak. Szakítottam a pasimmal és kirakott az albérletből. Szerencsére egy edzőteremben dolgoztam, ahol le tudtam zuhanyozni. Annyi műszakot vállaltam, amennyit csak lehetett, a legjobb az volt, amikor én zártam és én is nyitottam, mert így ott alhattam anélkül, hogy bárki is megtudta volna. Szégyelltem a helyzetem, ezért titokban tartottam, hogy nincs hol laknom. Ha nem tudtam ott aludni, egy-egy barátnál húztam meg magam. Borzasztó nehéz időszak volt, de végül összejött a pénz kaucióra és ki tudtam venni egy szobát.
Olvass még a témában
Könyörgés, búcsúszex: 5+1 kínos helyzet, amikor nőként megalázod magad
Ha folyamatosan puffadsz: így szabadíthatod ki a belekben megrekedt gázokat
Így fordíthatod a kritikát a saját fejlődésed javára – ahelyett, hogy dühöngenél miatta
„A legtöbb kollégám maga is szakemberhez jár.” – Amit a terapeutád tud, de nem mondja el
Drog
Amikor keményen drogoztam, akkor voltam hajléktalan pár évig. Tavasztól őszig jó volt, mert valami parkban vagy elhagyott épületben aludtunk. Télen viszont egyik haver szakadt lakásából a másikig vándoroltunk, így húztuk ki a hideg hónapokat. Napközben egyetlen célunk az volt, hogy anyagot szerezzünk, majd betépjünk, ez töltötte ki az életünket.
A cikk folytatódik, lapozz!
