– Nézzen be hozzánk holnap is…
– Fogyassza egészséggel…
És ez így ment egész álló nap, hajtogatta a jól ismert mondatokat már ezredjére is, arcizmai már görcsben álltak a kötelező vigyorgástól, lábai majd leszakadtak a folyamatos állástól. Másokat kiszolgálni, mások kényét-kedvét lesni, mások rigolyáit elviselni, igazat adni minden helyzetben – néha borzasztóan megalázó tudott lenni. Nem erről álmodott, az biztos. Olvass még a témában
Utazni akart, világot látni, más kultúrákat, más habitusú embereket megismerni – idegenvezetőként szeretett volna dolgozni, izgalmas kalandokat akart megélni… És ehelyett itt áll már tíz éve a kopott felületű pult mögött, és arra vár, hogy a sokadik arctalan vevő végre előkaparja pénztárcája legmélyéről azt a nyomorult aprópénzt, amivel fizetni akar.
