Nem csak az út csodálatos, hanem a falvak kultúrája is
A Hszincsiang és az afganisztáni Wakhan-folyosó közötti Gilgit Baltisztán területén fekvő Hunza a 20. századig a félelmetes földrajzi fekvése miatt többnyire el volt vágva a világtól. A távoli régió elsősorban a burusho és wakhi népnek ad otthont. Saját nyelvvel, zenével és kultúrával rendelkezik, amely semmihez sem hasonlítható, amit Pakisztánban – vagy bárhol máshol a világon – megtalálhatunk.
Miközben a Karakorum autópálya utat nyitott a völgybe, negatív hatással is volt a környezeti szempontból érzékeny régióra, és sokakat arra késztetett, hogy felhagyjanak a közösségek hagyományos életmódjával.
Mostanra csökkent a helyiek száma, akik olyan régóta ünnepelt fesztiválokat tartanak, mint a Ginani (a tavasz eljövetele), és akik a régió hagyományos hímzett köntösét viselik. Olvass még a témában
Színészóriásokkal teli magyar krimire bukkantunk a Netflixen – Ma este gyilkolunk kritika
A 7 legszuperebb balatoni kertmozi – A gyerekkor egy darabja
„Amikor a csapból ivott, a szívem is megállt” – Emberek, akik szegény országban nőttetek fel, mi volt a legmegdöbbentőbb nyugaton?
Az amputált lábú nő, aki megmászta a Mount Everestet
Néhány helybéli azonban máig keményen dolgozik azon, hogy megőrizze a Hunza-völgy egyedülálló hagyományait. Nekik köszönhető, hogy a pályán végigutazóknak egyedülálló kulturális, zenei és gasztronómiai élményben lehet részük. Érdemes tehát megállni a hegyek között megbújó kis falvak egyikében. Az útikönyvek pedig emlékeztetnek rá: bármilyen lenyűgöző is a Karakorum autópálya építészetileg, semmit sem érne Hunza népe és kultúrája nélkül.
