Végre! Szakemberek szerint a lustálkodásnak óriási haszna van

Végre! Szakemberek szerint a lustálkodásnak óriási haszna van

Címlap / Életmód / Lélek / Végre! Szakemberek szerint a lustálkodásnak óriási haszna van

Lusta embernek tartom magam, bár jól leplezem. Ugyan sokat dolgozom, de a munkámat nem tartom valódi melónak, így szerintem az írás nem növeli a serénységem mértékét.

Egy-egy szabadnapon viszont, amikor írnom sem kell, istenien tudok lazítani. Kényelmesen el tudok nyúlni a kanapén olvasva, vagy tévét nézve, az interneten szörfölgetve, időnként szigorú ellenőrzésem alá vonva a hűtő tartalmát, és ki sem teszem a lábam a lakásból. 

Gyakran előfordul, hogy csak ücsörgök, nézem a napot, ahogy besüt az ablakon, a virágaimat, a nappali szőnyegem mintáit, és nem gondolok semmire. Szerencsére ez a fajta lustálkodás feltölt, és aztán képes vagyok újult erővel belevetni magam a munkámba. Ilyenkor csak úgy jön az ihlet, miről is írhatnék, különösebb megerőltetés nélkül.

A lustálkodás valójában egyfajta művészet, amikor azt választjuk, hogy nem csinálunk semmit. Míg munka közben szükség van a tökéletes koncentrációra ahhoz, hogy haladjunk, a fókusz nélküliség is elengedhetetlen bizonyos esetekben. A fókuszáltság növeli a hatékonyságunkat, a fókusz elvesztése, a koncentráció hiánya pedig a kreativitásunkra hat pozitívan.

A legjobb ötleteink akkor születnek, amikor éppen nem foglalkozunk semmivel.

Ha nagyon koncentrálunk valamire, nem pattannak ki a fejünkből nagyszerű megoldások, briliáns elképzelések. Jellemzően ezek akkor érkeznek, amikor épp hosszasan zuhanyozunk, sétálunk, vagy egy parkban ücsörgünk az árnyékban, esetleg ha épp a reggeli kávénkat szürcsöljük a semmibe bámulva. 

Oka van annak, hogy az agyunk az ilyen pillanatokat választja a parádés gondolatok létrejöttére. Amikor a figyelmünk pihen – például lustálkodás közben – az agyunk csodás helyeken kalandozik: a jövőben (kb. az ilyen időtöltések 48 százalékában), a jelenben (28 százalékban) és a múltban (12 százalékban). A fennmaradó időben az elménk teljesen üres, nem gondolunk semmire. 

Az effajta a kalandozás egyáltalán nem olyan fölösleges, mint mi azt gondolnánk. Egy üres elme három kritikus dolgot enged számunkra:

Pihenni. Amikor a figyelmünk pihen, mi is pihenünk. Ha engedjük az elménket kalandozni, s nem kell a figyelmünket szabályozni, azaz spórolunk az energiánkkal, később jobban tudunk koncentrálni arra, amire feltétlenül kell.

Míg az elménk kalandozik, mi sétálhatunk, foglalkozhatunk azzal, amit szeretünk, vagy szürcsölhetjük a kávénkat. Az, hogy rutinszerű dolgot csinálunk, amihez nem kell gondolkozni, szintén elősegíti a kreatív ötletek születését.

Sepy/depositphotos.com

Tervezni. A kutatások azt mutatják, hogy 14-szer gyakrabban gondolunk a jövőnkre, amikor elkalandozik a figyelmünk, mint amikor fókuszáltak vagyunk, és általában a hosszú távú céljainkat vesszük górcső alá ilyenkor. Hogy aztán vajon teszünk is a céljainkért, az más kérdés, de a lustálkodás elősegíti azok megtalálását, kijelölését, megtervezését.

Világra segíteni az ötleteinket. Az elménk összeköti a múltat, a jelent és a jövőt. Ez lehetőséget ad arra, hogy olyan ötleteink is előbukkanjanak egy adott pillanatban, amelyek jóval korábban körvonalazódtak már bennünk, de a rendkívül fókuszált állapotban akkor nem volt mód felszínre jönniük. A legjobb gondolatok akkor teremnek, amikor nem is számítunk rájuk, és amikor egyáltalán nem koncentrálunk semmire.

A leghasznosabb taktika, ha hatékonyak szeretnénk lenni, hogy pontosan megtervezzük az időnket, és a legjobbat hozzuk ki magunkból minden pillanatban. Emellett vannak azok a pillanatok, amelyek segítenek kreatívabbá válni akkor is, ha kívülről úgy tűnik, épp nem csinálunk semmit. A lustaság is ilyen: noha fizikailag semmiféle aktivitást nem mutatunk, az agyunk dolgozik, és remek dolgok születhetnek.

VIDEO 10+1 sminkes trükk, amit bárcsak előbb tudtál volna

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!