Szórakozás / Otthon

Vannak még ma is érezhető következményei Csernobilnak?

1986. április 26-án történt az ukrajnai Pripjaty és Csernobil városok melletti Vlagyimir Iljics Lenin atomerőműben az atomenergia felhasználásának történetének legsúlyosabb katasztrófája következett be. Hogy pontosan hány ember halálához vezetett a sugárzás, arról nincsenek adatok, de feltehetően több ezren lehetnek. A tragédia pedig máig sokakkal együtt él, és nem csak a sugárzás az, ami még mindig mérhető a területen.

Gyászoló anyák

A Live Science szerint Kelet-Európa és a Szovjet Unió területén rengeteg orvos javasolta a várandós anyáknak az abortuszt, mondván, hogy a gyermekeik torzultan vagy végzetes betegségekkel születnének, holott ma már úgy gondolják, a sugárzás, aminek ezek az anyák ki voltak téve, túl alacsony volt ahhoz, hogy egészségkárosodást okozzon a magzatokban.

Mégis becslések szerint 100-200 ezer közötti azoknak az abortuszoknak a száma, amelyeket a radiofóbia miatt végeztek el.

Így a katasztrófa miatt még több édesanya veszítette el a gyermekét, mint akikről tudhatunk, és egészen bizonyos, hogy rengeteg nő él, aki máig hordozza a 33 évvel ez előtti, borzalmas veszteség tragédiáját.

A kutyák, akik meghalni születtek

1986-ban, amikor az atomkatasztrófa után megkezdték a kitelepítéseket, a környék lakói nem vihették magukkal a háziállataikat, és ahogyan az a Netflix sorozatában is látható, a lezárt területekre később csapatokat küldtek, hogy végezzenek a sorsukra hagyott állatokkal. Rengeteg felkavaró beszámoló maradt fent az evakuáló buszok után hosszú-hosszú kilométereken rohanó kutyákról, és az állatok tragédiája máig folytatódik: a lezárt területeken ma a hátrahagyott és életben maradt kutyák leszármazottai kóborolnak. Nekik soha nem lesz gazdájuk, soha nem is ismerik meg az ember közelségét, és a sugárzás miatt eleve rövidebb életre számíthatnak, a többség nem éli meg a hatodik életévét, miközben egy egészséges kutya várható életkora 10-13 év, de fajtától függően ennél akár sokkal hosszabb is lehet.

Illegális telepesek

Bár a zárt területeken máig tilos letelepedni, vannak, akik nem hagyták el az otthonaikat: kisebb csoportok máig itt élnek, főleg idősebbek, többnyire nők, akik máig az egykori családi birtokot gondozzák. Ezek az emberek egyértelműen érzik ma is a katasztrófa hatását: otthonuk, ami egykor a kornak megfelelően fejlett és élettel teli környék volt, most elzárt, a múltban ragadt terület, a senki földje: nincs közmű, nincs orvosi ellátás, nincsenek hatóságok, hiszen hivatalosan nem él itt senki. Aki mégis így tesz, az pedig nem számíthat semmi jóra: a máig magas sugárzás bizonyosan megrövidíti az életüket.

A sugárveszély visszaszorítása máig probléma

A sérült reaktor köré mára egy sugárzásbiztos bunkert építettek, ám ennek az óriási építménynek a felállítása a különösen nehéz körülmények miatt több mint 25 évbe telt, és ma is vita folyik arról, hogy mennyire lesz ez hatékony a jövőben – vagyis elképzelhető, hogy további vizsgálatokra és munkálatokra lesz szükség annak érdekében, hogy a sugárzás ne okozzon még annál is nagyobb károkat, mint amilyeneket eddig okozott.

Az örökre lakhatatlanná vált föld

Noha ma is vannak, akik a tiltott zónában élnek, a Csernobil körüli föld, különösen a korábbi üzem környéke még 20 ezer éven keresztül alkalmatlan lesz arra, hogy emberek éljenek itt. Vagyis megvan az esély arra, hogy az emberiség hátralévő történetében már soha nem lesz olyan időszak, amikor a csernobili atomkatasztrófa hatását már ne kellene éreznünk.

A reaktor körüli sugárzás örök emlékeztetője lesz a felelőtlenség és az emberi mohóság okozta borzalmas katasztrófának.

Képek forrása: fotokon/Depositphotos.comkaninstudio/Depositphotos.combloodua/Depositphotos.com

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást