A kutatás egyik fontos tanulsága, hogy különbséget kell tenni a férfiasság és a toxikus férfiasság között. Utóbbi nem biológiai vagy elkerülhetetlen adottság, hanem egy szűk, kulturálisan öröklődő viselkedési keret, amely sok férfi számára éppúgy káros, mint a környezetének.
A tanulmány szerint a férfiak jelentős része inkább olyan értékekkel azonosul, mint a felelősségvállalás, a megbízhatóság, az érzelmi jelenlét és az együttműködés.
Érdekes megfigyelés, hogy a toxikus viselkedés gyakran felülreprezentált a médiában és a közösségi diskurzusban. A hangos, szélsőséges példák – agresszív vezetők, bántalmazó partnerek, dominanciára építő férfiképek – könnyen általánosításra adnak okot. A kutatás azonban arra figyelmeztet: ezek az esetek nem a többséget tükrözik, hanem egy jól körülhatárolható kisebbséget – akik viszont sajnos sokszor hangosak, vagy olyan vezető pozícióban vannak, ahonnan könnyedén rá tudják erőltetni az akaratukat az egyébként többségben lévő, de csendesebb férfiakra is. Olvass még a témában
A tanulmány arra is rámutat, hogy sok férfi kifejezetten nyitott az érzelmi fejlődésre és az önreflexióra. Egyre többen tartják fontosnak, hogy képesek legyenek kommunikálni az érzéseikről, segítséget kérni, vagy tudatosan dolgozni a kapcsolataikon. Ezek a törekvések ritkán kapnak akkora figyelmet, mint a problémás viselkedések, pedig hosszú távon sokkal jobban meghatározzák a társadalmi változás irányát.
