Egyedül
A középiskola és az egyetem évei alatt minden este együtt lógtunk a haverokkal és minden hétvégén buliztunk. Megígértük, hogy szorosan tartjuk majd a kapcsolatot, de a csoportcset egyre csendesebb lett és a harmincas éveinkre végképp szétszéledtünk. Nem vesztünk össze, nem búcsúztunk el, csak szertefoszlott a kapcsolatunk. Mindenki dolgozik, gyereket nevel, nincs idő semmire. Most csak munkahelyi barátságaim vannak, de ezek felszínesek. Nincs közös múltunk, nem is ismerjük egymást igazán. Csak csevegünk egy kicsit ebédidőben vagy megiszunk egy kávét munka után, egyéb programot nemigen tervezünk.
