Van választásunk – a múlt fájdalmai feloldhatók

A stressz és a betegségek leggyakoribb oka az, hogy félelmet tanulunk, és félelemben tartanak minket. Pici gyerekkorunkban az életet szépnek és egységesnek látjuk. Izgalommal és élvezettel fedezzük fel környezetünket: ízeket, színeket, anyagokat, formákat, mintákat, hangokat, mozgást.

A pillanatnak élünk, nem foglalkozunk a múlttal és a jövővel. Később jönnek a kihívások, és nehezen tudjuk megőrizni, gyakran el is veszítjük az egyéniségünket.

Ahogy megtanulunk beszélni, a felnőttek elkezdik ránk erőltetni a saját hitrenszerüket és félelemvilágukat. Elnyomjuk valódi érzéseinket és vágyainkat, fellázadunk, diszlexiába temetkezünk, hogy megvédjük magunkat a további tájdalmaktól.

Érzéketlenek leszünk, hogy ne érezzük tovább a fájdalmat. Sok felnőtt azt hiszi, hogy az ő szava törvény, és a gyereknek engedelmeskednie kell. Ezáltal elveszik a gyerektől a választás lehetőségét.

Amikor egy helyzet először adódik az életünkben, és nem dolgozzuk fel bizonyos időn belül, akkor az szembenállásba torkollhat.

Ilyenkor megtámadottnak, nyugtalannak, megkérdőjelezettnek, megterheltnek érezzük magunkat, mert aktiválódnak a tudatalattinkban tárolt hitrendszerek, amelyek a múlt eseményeinek érzékelésére épülnek.

Ez egy mélyebb szint, de a szembenállás mehet mélyebbre is, aminek hatására már semmilyen felelősséget nem vállalunk, mert abba a tévhitbe esünk, hogy a körülmények áldozatai vagyunk, és az adott helyzetben nincs választási lehetőségünk.

Ez az állapot nyugtalanná tesz, és megzavarja az egész testet. A blokkok azonban nem véglegesek, oldásukkal a rend helyreállítható.

Carol Ann Hontz: Végtelen lehetőség (Carol Ann Hontz Kft., Budapest, 1997.)