A stressz és a betegségek leggyakoribb oka az, hogy félelmet tanulunk, és félelemben tartanak minket. Pici gyerekkorunkban az életet szépnek és egységesnek látjuk. Izgalommal és élvezettel fedezzük fel környezetünket: ízeket, színeket, anyagokat, formákat, mintákat, hangokat, mozgást.
A pillanatnak élünk, nem foglalkozunk a múlttal és a jövővel. Később jönnek a kihívások, és nehezen tudjuk megőrizni, gyakran el is veszítjük az egyéniségünket.
Ahogy megtanulunk beszélni, a felnőttek elkezdik ránk erőltetni a saját hitrenszerüket és félelemvilágukat. Elnyomjuk valódi érzéseinket és vágyainkat, fellázadunk, diszlexiába temetkezünk, hogy megvédjük magunkat a további tájdalmaktól.
Érzéketlenek leszünk, hogy ne érezzük tovább a fájdalmat. Sok felnőtt azt hiszi, hogy az ő szava törvény, és a gyereknek engedelmeskednie kell. Ezáltal elveszik a gyerektől a választás lehetőségét.
