Könyvespolc
„Van néhány paranormális élményem, de a legaktívabb kétségkívül az volt, amikor egy régi házban laktunk Texas Hill Countryban. Már amikor először beléptem a házba, valami nagyon baljós érzésem volt, amit nem tudtam megmagyarázni. Miután beköltöztünk, furcsa kopogásokat kezdtünk hallani. Mindig kimentünk megnézni, ki lehet az ajtónál, de soha senki nem volt ott. Először azt hittük, a környékbeli gyerekek szórakoznak az új szomszéddal, de aztán a kopogás egyre erősödött, és hajnali 3 óra körül tetőzött. Olyan hangos volt, hogy anyámat és engem is szó szerint kirántott az álmunkból.
Később kisebb tárgyak – például ékszerek vagy hajcsatok – kezdtek eltűnni, vagy teljesen máshol kerültek elő, mint ahová biztosan letettük őket. Ahogy telt az idő, a gyerekes tréfákból egyre komolyabb, megkérdőjelezhetetlen dolgok lettek – konkrét látomások és fizikai bizonyítékok. Volt egy éjjeliszekrényem, ami egyben könyvespolcként is szolgált. A felső polcon könyveket tároltam, mindet hátrafelé tolva. Egy idő után azt vettem észre, hogy három konkrét könyv mindig előre van húzva. Először azt hittem, anyám tréfálkozik, de amikor szembesítettem vele, és teljes meggyőződéssel tagadta, szó szerint megfagyott bennem a vér.
Még mindig próbáltam nem hinni benne – egészen addig, amíg azok a könyvek egyszer csak maguktól mozdultak meg… pont a szemem előtt. Annyira megrémültem, hogy amikor elköltöztünk, az egész éjjeliszekrényt hátrahagytam.” Olvass még a témában
