Az unalom egyesek szerint nem elítélendő
Az unalom megítélése egészen más a zen buddhizmusban. A rendszeresen és hosszan végzett ülő meditáció egy kívülállónak unalmasnak tűnhet, épp ezért érdekes, hogy a buddhista felfogás a meditáció közben megjelenő unalmat teljesen elfogadhatónak tartja, sőt a meditáció gyakorlás részének tartja. Ha a meditáló személy érezni kezdi a gyakorlat unalmasságát, akkor kezd elmélyülni a tevékenységben.
Az unalom ugyanis akkor jelenik meg, amikor a gyakorló felhagy minden elvárásával, amelyet a meditációval szemben támasztott: már nincsenek elképzelései, mit kellene éreznie, nem vár el eredményt, nem ostorozza magát, ha nem teljesül az, amit elvárt.
Ha ezek a zűrös gondolatok nem emésztik többé, egyszerűen elkezd unatkozni és ezt a zen buddhista felfogás nem tartja elítélendőnek. A nyugati gondolkodás az unalmat a túlzott kényelem eredményének tekinti, amikor már semmi sem érdekes eléggé, semmi nem kelti fel az érdeklődésünket, mert az érzékeink ki vannak szolgálva a számtalan felénk küldött ingerrel. Hogy szabaduljunk az unalom érzésétől, újabb ingereket keresünk, egy tevékenységet, amely leköti a figyelmünket.
Érdemes egy kicsit elgondolkodni a keleti felfogáson, amely az unalom szükségességét mondja ki. Próbáljunk kicsit eltávolodni attól is, hogy mennyire káros ránk nézve. Ha mindenben az aktivitást, a hasznosságot, a célt keressük, biztosan rosszul éljük meg az unalmat és szenvedni fogunk tőle. Olvass még a témában
TESZT: Készen állsz a fogyókúrára? Lássuk, mennyire vagy elhivatott!
Melyik karácsonyi tradíció emelné új szintre az ünnepeket? Teszteld, mit kellene bevezetned!
Egy erőteljes családállításon vettem részt – Transzgenerációs traumára bukkantunk
Ezek az emésztőenzimek segítik leginkább a tápanyag-felszívódást
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
