Az unalom egyesek szerint nem elítélendő
Az unalom megítélése egészen más a zen buddhizmusban. A rendszeresen és hosszan végzett ülő meditáció egy kívülállónak unalmasnak tűnhet, épp ezért érdekes, hogy a buddhista felfogás a meditáció közben megjelenő unalmat teljesen elfogadhatónak tartja, sőt a meditáció gyakorlás részének tartja. Ha a meditáló személy érezni kezdi a gyakorlat unalmasságát, akkor kezd elmélyülni a tevékenységben.
Az unalom ugyanis akkor jelenik meg, amikor a gyakorló felhagy minden elvárásával, amelyet a meditációval szemben támasztott: már nincsenek elképzelései, mit kellene éreznie, nem vár el eredményt, nem ostorozza magát, ha nem teljesül az, amit elvárt.
Ha ezek a zűrös gondolatok nem emésztik többé, egyszerűen elkezd unatkozni és ezt a zen buddhista felfogás nem tartja elítélendőnek. A nyugati gondolkodás az unalmat a túlzott kényelem eredményének tekinti, amikor már semmi sem érdekes eléggé, semmi nem kelti fel az érdeklődésünket, mert az érzékeink ki vannak szolgálva a számtalan felénk küldött ingerrel. Hogy szabaduljunk az unalom érzésétől, újabb ingereket keresünk, egy tevékenységet, amely leköti a figyelmünket. Olvass még a témában
„A csókolózástól babát várt” – A legdurvább „ez most komoly?” pillanatok
Ezt hozza 2026. március 21. a numerológia szerint – lágy befelé fordulás, tisztánlátás és lelki megújulás
Mi van a téli táskámban: személyes tippek a hideg hónapokra
Ők tartoznak a „sötét” csillagjegyek közé, drasztikus viselkedésük miatt
Érdemes egy kicsit elgondolkodni a keleti felfogáson, amely az unalom szükségességét mondja ki. Próbáljunk kicsit eltávolodni attól is, hogy mennyire káros ránk nézve. Ha mindenben az aktivitást, a hasznosságot, a célt keressük, biztosan rosszul éljük meg az unalmat és szenvedni fogunk tőle.