Egyesek azt mondják, hogy akkor unatkozik igazán az ember, amikor már unatkozni sincs kedve. Az élet sokféleképpen próbára tudja tenni a kitartást. Vagy azzal, hogy nem történik semmi, vagy azzal, hogy minden egyszerre történik. Akinek túl sűrű az élete, az egy kis unalomért, nyugalomért esdekel, aki pedig megtapasztalja az unalmat, azért nyafog, hogy ingerdúsabb legyen az élete. Az viszont bizonyos, míg a depresszióról annyi könyv, tanulmány született, hogy Dunát lehet vele rekeszteni, addig az unalomnak még definíciója sincs. Pedig életünk fontos része…
🎥 A legerősebb csillagjegy párosok, akik tökéletes házastársak lesznek
Amíg a depresszióról annyi könyv, tanulmány született, hogy Dunát lehet vele rekeszteni, addig az unalomnak még definíciója sincs. Pedig életünk fontos része…
Egy érdeklődés nélküli állapot. Egy hangulat, egy érzelmi szint. Akkor tör ránk, ha nem tudjuk eldönteni, hogy mit csináljunk, és a döntésképtelenség miatt inkább nem csinálunk semmit, pedig minden lehetőség meg lenne arra, hogy cselekedjünk. Ha úgy tetszik, ez egy pihentető, ingerszegény üzemmód, melyből elegünk van, de nem vagyunk elég motiváltak ahhoz, hogy változtassunk a helyzeten.
Egészen addig, míg csak néha-néha unatkozik az ember, addig minden rendben van. Viszont az unalomnak létezik krónikus formája is. Akkor unatkozunk, amikor nehezünkre esik azokra a minket ért információkra figyelni, melyek eljuttatnak a minket kielégítő tevékenységhez. Ezt az ellentmondásos állapotot, miszerint vágyunk a tevékenységre, ám mégsem tudjuk megtalálni azt – egyesek – az agy hálózati hibájának vélik.