Ha mégis megtörténik: fogadjuk el az esendőségünket
Ha néha mégis azon kapjuk magunkat, hogy unalmunkban vagy idegességünkben eszünk, ne érezzünk bűntudatot, inkább legyünk megértőek magunkkal. Tudnunk kell, hogy a megszokás nagy úr, és az a viselkedés, amely hosszú ideig a sajátunk volt, még egy ideig teret követel az életünkben.
Az evés hozzá tartozik a lazításhoz, ezért nélkülözhetetlen, hogy fokozatosan átkeretezzük a gondolatainkban a kikapcsolódást: fessünk, táncoljunk, énekeljünk, járjuk a természetet, sportoljunk, ezáltal biztosan nem unalmunkban eszünk, ráadásul annyi boldogsághormont termel a szervezetünk, hogy elterelődik a figyelmünk az evésről.
