A szegényebb családoknak persze gyakran csak annyira tellett, hogy krétával 24 vonást húztak az ajtóra, amelyekből a gyerekek minden nap letörölhettek egyet. De már léteztek igazi, 24 letéphető lapot tartalmazó naptárak is, vagy gyertyák 24 vonással egymás fölött, amelyeket naponta egy-egy vonásnyival rövidebbre égettek, de a naptár lehetett egy papírszalag is, amelyet nap mint nap rövidebbre vágtak.
Sőt, az első, édességeket is tartalmazó adventi naptárak is megjelentek már ezidőtájt. A talán legegyszerűbb változat egy darab textília volt, amelyre 24 mézes süteményt erősítettek, és ezekből minden nap meg lehetett enni egyet. A napok visszaszámlálásán kívül olyan adventi szokások is kialakultak, amelyek felfelé számolnak. Például sokhelyütt előfordult, hogy a gyerekek Advent minden vasárnapján egy kis ajándékot találtak reggel az ágyuk mellett. Ezek általában karácsonyi figurák, díszek voltak, amelyeket a gyerekek a Szentestéig gyűjtöttek, aztán saját kezűleg felaggathatták őket a karácsonyfára.
Miután a Karácsony tisztán egyházi ünnepből családi ünneppé vált, egy további változás is történt: elszakíthatatlanul összekapcsolódott a fogyasztással, vásárlással. A karácsonyi hangulat megteremtése érdekében egyre több terméket kínáltak a kereskedők. Így hamar megjelentek az első megvásárolható adventi naptárak is, a manapság hipermarketekben óriási választékban árusított naptárak előfutárai. Olvass még a témában
Így például lehetett olyan, kézileg előállított adventi naptárakat kapni, amelyeken 24 perforált szélű ablakocska mögött különböző karácsonyi motívumok rejtőztek. 1908-ban került a piacra az első, sorozatban gyártott adventi naptár.
