A humor határain innen és túl
Gyakran éppen humoristáktól, standuposoktól éri a vád a Z generációt és a woke kultúrát, mert szerintük a túlzott érzékenység tönkreteszi a humort. A „régen lehetett viccelni” típusú érvek azonban sokszor érzéketlen, bántó, szexista vagy éppen rasszista szemléletet védenek. Az előadókban ilyenkor fel sem merül, hogy a közönség nem azért nevet, mert hiperszenzitív, hanem azért, mert amit mondott, az nem vicces – csak egy ócska, káros sztereotípia elismétlése.
Daniel Sloss, a fekete humor mestere egyik önálló estjén kifejti: nincsenek tabu témák, csak olyan van, hogy egy téma nehéz és érzékeny, és valaki nem ennek megfelelően nyúl hozzá.
Szerinte nem a témával van baj. Inkább azzal, ha valaki úgy próbál viccet érni belőle, hogy nem érti annak sokrétűségét, árnyalatait, és azt, hogy egy-egy sztereotípia milyen mély hatással lehet azok életére, akikről szól.
Szerinte, ha a viccből kiderül, hogy megértéssel és szeretettel fordulunk azok felé, akikről éppen beszélünk, ők fognak a leghangosabban nevetni. Bizonyítékként elmondja közel 5 perces anyagát a hirosimai atomkatasztrófáról, amit életében először Japánban mondott el. Éppen azért, mert úgy gondolta: ha azok, akik számára a vicc akár sértő vagy fájdalmas is lehet, tudnak nevetni rajta, akkor máshol is elmondhatja azt. Ha viszont ők nem, akkor nem neki, egy skót standuposnak a feladata eldönteni, hogy mások tragédiája vicces-e. Olvass még a témában
A Z generáció tagjai gyakran határozottabban lépnek fel a diszkrimináció különböző formái ellen – legyen az szexizmus, rasszizmus, homofóbia vagy mentális betegségek stigmatizálása. Az, hogy egyre többször szólnak ezek ellen, nem feltétlenül érzékenység, hanem felelősségérzet.
