A tükörterápia eredete és kezdetei
A tükörterápia alapgondolata a vizuális receptorok által közvetített idegpályák csodálatos adottságaira épít. Az eljárást eredetileg Dr. V. S. Ramachandran, egy brit neurológus fejlesztette ki az 1990-es évek elején. Kezdeti célja az volt, hogy csökkentse a fantomvégtag fájdalommal élők szenvedéseit. A módszer alapja egy egyszerű tükör, amelyet úgy helyeznek el, hogy az amputált végtag tükörképe látható legyen. Ez a vizuális illúzió segíti az agyat abban, hogy a végtagot egészségesként érzékelje, ezzel csökkentve a percepciós disszonanciát, amely a fájdalmakat okozza.
A tükörterápia alkalmazása idővel kiszélesedett más neurológiai és pszichológiai területekre is, ahol az érzéki csalódások, a képzeleti részvétel és a testi-lelki harmónia újraértelmezése lehetőséget adott a terápia hatékonyságának bővítésére.
