A második pontból már kiderülhetett számodra, hogy a szavak helyett bizony másképpen kell megoldani a kommunikációt a kutyáddal, mégpedig úgy, hogy megtanulod az általuk alkalmazott „nyelvet”. Az állatok többsége egy csatornás, tehát egyszerre csak egy dologra tud koncentrálni, így, ha ki szeretnénk zökkenteni egy nem megfelelő tudatállapotból, akkor bizony érzékeltetni kell vele, mit akarunk. A fülpöcköléstől kezdve, a fenékbe billentésen át, egészen a combon bökésig, minden mozdulatunk azért felel, hogy kapcsolatot teremtsünk a kutyánkkal, és szemkontaktus jöjjön létre.
Ha a kutyád belenéz a szemedbe, akkor várja a parancsot, amit kommunikálhatsz kézjelekkel vagy egy határozott vezényszóval is. Az érintés legyen mindig határozott és gyors, de sosem durva vagy fájdalmas! Emellett alkalmazhatsz még éles hangokat is, mint a rövid fütty vagy cuppogás, de akár szemmel verést is, a lényeg, hogy a testtartásod mindig a fölényedet sugallja – kihúzott hát, sosem leereszkedő, megadó pozíció!
